* Rudnok, 1886. június 5. – † Budapest, 1964. február 8. / erdőmérnök

Erdőmérnöki oklevelét 1912-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián nyerte. Pályája kezdetén Liptóújváron, majd Fenyőházán működött. 1919-ben a füzérradványi uradalom erdőgazdaságának vezetője, 1939-től az uradalom központi igazgatója. Megépíttette a Füzért Sátoraljaújhellyel összekötő ún. Hegyközi-vasutat, mellyel feltáratlan erdőségek fatermelését kapcsolta be a fogyasztásba és lehetővé tette a közeli perlit telepek bányászatát. A Pálházán létesített iparteleppel és a hollóházai kőedénygyár modernizálásával az uradalmat az ország egyik mintaszerű gazdaságává fejlesztette. Felvetette egy önálló Erdészeti Minisztérium felállításának szükségességét, arra hivatkozva, hogy az ország területének egynegyede erdő és a földművelésügyi minisztérium, amelynek irányítása alá tartoztak az erdők is, képtelen az erdőművelés szerteágazó feladatait hiánytalanul ellátni. Több tanulmányát a Sátoraljaújhelyen megjelent Magyar Erdőgazda c. szaklap közölte, amelyet 1923-tól néhány évig szerkesztett is.