Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Nyárády Erasmus Gyula

* Nyárádtő, 1881. április 7. – † Budapest, 1966. június 10. / botanikus, a késmárki líceum tanára, a Román Tudományos Akadémia tagja

A gimnáziumot Marosvásárhelyen kezdte, majd a kolozsvári Tanítóképző Intézetben szolgadiákként tanult. A budapesti Tanárképző Főiskolán 1904-ben szerzett természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet. Mivel diákként a Tátrában gyűjtötte a növényeket, kérésére Késmárkra nevezték ki gimnáziumi tanárnak és 1904–1911 között itt tanított. Ezekben az években a Tátra és a Szepesség növényvilágát tanulmányozta, eredményeiről a Magyar Botanikai Lapokban számolt be. Társszerzőként közreműködött a Késmárkon megjelent Természetrajz c. tankönyv megírásában is. 1911–1922 között Marosvásárhelyen volt főgimnáziumi tanár. 1914-ben itt adta ki Marosvásárhely és környékén élő tavaszi és nyáreleji növények meghatározó könyve c. munkáját és a háborús körülmények ellenére is folytatta florisztikai kutatásait. 1922-ben Kolozsvárra került, ahol a botanikus kert múzeumőre volt 1942-ben történt nyugdíjazásáig. Kolozsvári éveiben számtalan cikket adott közre román, svájci és németországi szakfolyóiratokban, valamint erdélyi magyar újságokban és ekkor indította el a Flora Romaniae Exsiccata sorozatot is. 1937-ben saját kiadásában adta ki magyarul és románul is A Torda-hasadék című monográfiáját. 1940–1944 között Soó Rezsővel közösen jelentette meg kilenc füzetben Kolozsvár és környékének flórája címmel talán legfontosabb művét. 1948-ban a Román Tudományos Akadémia tagjává választották és megbízták a Románia flóráját bemutató könyvsorozat szerkesztésével. A címszavak több mint felét ő írta és valamennyi rajzot ő készítette. 1958-ban román nyelven publikálta a Retyezát-hegység növényvilágát bemutató művet. Két új növénynemzetséget (Triplopetalum, Pietrosia – ma: Andryla), továbbá 119 új fajt és számos alfajt, változatot fedezett fel, róla 25 taxont neveztek el. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.

Főbb művei:

Új növények a Magas-Tátra és közvetlen környékének flórájában, 1909;
Vizek és vízben bővelkedő talajok növényzetéről a Hargitában, 1929;
Flora RSR I-XIII., 1958; Flora si vegetatia Muntilor Retezat, 1958.

Kategóriaregionális
Életéhez kapcsolódó településekKésmárk [Kežmarok]
Működési ideje19. század / 20. század
Tevékenységi körtanár
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID113926
Módosítás dátuma2019. november 6.

Hibát talált?

Üzenőfal