* Nagyszőllős, 1894. júl. 6. – † Budapest, 1962. okt. 18. / szociológiai író, kritikus
1920-ban Po.-ban jogi, 1926-ban Prágában orvosi diplomát szerzett, utána orvosként dolgozott. Egyetemista korában tagja volt a Galilei-körnek, később a Jászi Oszkár szerkesztette Huszadik Században publikált. 1931- től bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, s Szlovákia-szerte előadásokat tartott. A Korunkban mintegy 70 tanulmánya és cikke jelent meg. 1936-tól kezdve rendszeresen publikált a Magyar Napban. A 2. vh. idején faji üldözött lett; 1939-ben Mo.-ra távozott, de sorsát nem kerülhette el. A buchenwaldi koncentrációs táborból 1945-ben tért vissza Bp.-re, ahol az Egészségügyi Múzeumban, az Orvosi Kutatóintézetben, majd igazgatóként az Ipari Tanulók Egészségvédelmi Intézetében dolgozott.
Művek: A kor és embere, tan.-gyűjt., Nagyszőllős 1936; Emlékeimből, Kritika 1981/9.
Irodalom: Fábry Zoltán: N. B. – Bojcsuk József, MaN 1937. febr. 9. = F. Z.: ÖÍ 4; Barta Lajos: A kor és embere, K 1937, 92–93.
Cs. S.
