Németh István László
* Somorja, 1896. szept. 9. – † Pozsony, 1975. jan. 31. / zeneszerző, orgonaművész, pedagógus
Zongorázni és hegedülni tanult, tanulmányait Bp.-en a Zeneművészeti Főiskolán, zeneszerzési szakon folytatta, majd jogot tanult (1914). Zongoraszakon Bartók Béla tanítványa (1918–1921). A háború után a bécsi Mesteriskola zongora- és orgonaszakán végzett (1923); tanári diplomát Bp.-en szerzett (1924). Zongora- és orgonatanár a po.-i Városi Zeneiskolában (1921–1942), rövid ideig igazgató. Egyidejűleg a Szent Márton-dóm orgonistája (1921–1953), a po.-i Állami Konzervatórium orgonatanára (1940–1941), a Zene- és Drámaművészti Főiskola tanára (1949), docens (1953).
A Toldy Kör férfikarának (1924) és az ebből alapított Bartók Béla Dalegyesületnek a karnagya (1929–1945). A Csehszlovák Rádió állandó munkatársa (1930). Mint zeneszerző több mint 100 művet írt, egyházi műveket, vokális szóló- és kórusműveket. 1945 után érdeklődési körét kiterjesztette a szlovák kultúrára is. Zenét szerzett a Népes, az Ifjú Szívek, a CSMTKÉ számára. Művei Bach és Reger zenei nyelvezetéből indulnak ki, szerzőjükre hatással volt az utóromantizmus és Bartók Béla.
Művek: A szlovákiai magyar zenekultúra mérlege, 1941.
Irodalom: Èeskoslovenský hudební slovník 2. Prága 1965; Palovèík Michal: Štefan Németh-Šamorínsky, 1974; Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület, 1982.
D. Z. E.
