Nagy László Endre

* 1930. szeptember 30. Komárom [Mo.] – † 2008. november. 22., Barcs [Mo.] / ifjúsági író, muzeológus, tanár

Dél-Komáromban született, elemi iskoláit Pesten végezte, 1941-ben költöztek Révkomáromba, ahol gimnáziumi tanulmányait folytatta, itt érettségizett. 1949/50- ben a Csallóközben segédtanítóskodott, majd a po.-i Pedagógia Karon magyar–szlovák szakot végzett (1954). Utána Somorján tanított (1954– 1957 között). Az ’56-os magyarországi események miatt állásából elbocsátották. Volt szövetkezeti raktáros, könyvelő, bányász Ostraván, majd 1964 után (két évig) ismét tanított. Egy időben a Hét szerkesztője, 1972 után postai kézbesítő Pozsonypüspökin. Többszöri infarktusa miatt rokkanttá, majd részleges rokkanttá nyilvánították. Komáromba költözött, hogy gyermekkori álmát, a dunai aranymosás történetét kutassa és megírja. 1988-ban visszahonosíttatta magát, Magyarországra költözött és Barcson, a Dráva Múzeumban 1993-ig, nyugdíjaztatásáig dolgozott. Újbóli infarktusa ellenére folytatja a néprajzi kutatómunkát.

A csallóközi aranymosásról készített filmje (bemutatva a Magyar és a Csehszszlovák TV-ben) 1984-ben a Miskolci Filmfesztiválon a Fesztivál díját nyerte. Meséit, verseit, didaktikus történeteit főleg az Új Szóban és a Dolgozó Nőben publikálta.

Művek: Az eltévedt napsugár, m., 1976; A Duna aranya, 1988; Aranymosás a Kárpát-medencében, Bp.1988; Mátyás kútja, m., Pécs 1992; A bűvös cimbalom, m., 1996; Szivárványból nőtt mesék, Szeged 1999; Mátyás király utolsó mosolya, Nagykanizsa 1999; Mégis kiköt a bárka, Szeged 2002; Felvidéki találkozások 1–2, rip., Dsz. 2000; Aranymosás a csallóközi Dunában, néprajz, Komárom 2001; Istenke legszebb ajándéka, cigány mesék, uo. 2003;

Irodalom: Varga Imre: Két gyermekkönyv, ISZ 1977/6.

F. Z.