Nagy Ilona

* Nagyfödémes, 1944 –  / néprajzkutató, egyetemi docens

A budapesti ELTE-n 1968-ban szerzett néprajz–latin szakon oklevelet. Ugyanebben az évben lett az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának a munkatársa, ahol 2008-ig tevékenykedett. 2001-től a pécsi tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia tanszékének docense. Mondák, főleg eredetmondák műfaji kérdéseivel, nemzetközi kapcsolataival foglalkozik. Tanulmányai a hazai szakfolyóiratokban jelennek meg.

Főbb művei:
Eredetmagyarázó monda. Hiedelemmonda (In: Magyar néprajz nyolc kötetben. V. kötet: Népköltészet), 1988;
Parasztbiblia. Magyar népi biblikus elbeszélések (Lammel Annamáriával),
1985 (német fordítása 2000-ben jelent meg);
Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór (In: Szóhagyomány), 2001;
Adam and Eve: Myths of the Creation of Eros (In: Eros in Folklore), 2002;
A magyar mondakutatás fehér foltja: modern mondák.
(In: Ethno-Lore. Az MTA Néprajzi Kutatóintézete évkönyve), 2007;
A sült kakas kukorékol. Az apokrif irodalomtól a folklórig.
(In: Maszk, átváltozás, beavatás. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben), 2007.