* Tardoskedd, 1905. okt. 2. – † Pécs, 1998. febr. 21. / író, költő

A középiskolát Kolozsvárott, Érsekújvárott és Bp.-en végezte. Tanítóként helyezkedett el, Pereden, majd Rimaszombatban tanított. 1940-től Mo.-on élt, Abonyban és Nagykanizsán tanított, 1985-től Pécsett lakott.

Nincstelen, sokgyermekes parasztcsaládból származik, innen ered fokozott szociális érzékenysége. A falu emberének, ezen belül a zsellérparasztságnak a szószólója kívánt lenni, ezt a társad. réteget szolgálta verseivel, regényeivel, publicisztikájával. Költőként Kassák nyomain haladt, expresszionista szabad versekben panaszolta el egyéni és közösségi gondjait. A Sarló fiataljai házi költőjüknek tartották, aki a legjobban tudja kifejezni a falusi társadalom feszültségeit. Ifjúmunkás kórusok szavalták országszerte harcos, csiszolatlan verseit, melyekben többnyire a harsányság és a lendület pótolta a versszerűséget, a művészi erőt. Méltatói szerint epikája fegyelmezettebb, művészi szempontból erőteljesebb a lírájánál. Laza, szétfolyó szerkezetű, dokumentumszerű, felületes jellemzésektől, nyelvi-stilisztikai pongyolaságoktól hemzsegő regényei is inkább a korabeli pol.-társad.-i követelményeknek, s nem az esztétikai igényeknek feleltek meg. Kommunista író volt, de eszmeiségében a mo.-i népi mozgalom radikális szárnyához állt közel, fel akarta tárni a hagyományos és hazug faluképpel szemben a korabeli falu igazi arcát. Ezt szorgalmazta expresszionista hangszerelésű verseiben és riportszerű, egyenetlen színvonalú prózájában egyaránt.

Művek: Forróra fülledt a talaj, v., 1930; Magamig ért a sor, v., Érsekújvár 1932; Új holnap elé, v., Vágsellye 1935; Emberek a majorban, r., 1936; Fa- lu a havasok alatt, r., Bp. 1940; Valami készül, kisr., Pécs 1944; A nagy út, r., Bp. 1944, csehül Prága 1951; Fekete föld, r., Bp. 1948.

Irodalom: Illyés Gyula: Nyugat 1931; Sándor László: Korunk 1937; Bóka László: Nyugat 1941; Sipos Gyula: Forum 1948; Balogh Edgár: Utunk 1957; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.

Sz. Z.