Monoszlóy Dezső

* Budapest, 1923. dec. 28. / költő, prózaíró, műfordító

Iskoláit szülővárosában végezte. 1946-ban jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ugyanebben az évben Csehszlovákiába költözött, Po.-ban telepedett le. Különféle irod.-kult.  tevékenységet folytatott. A pol. fordulatot követően illegálisan nyugatra próbált távozni, sikertelenül. Éveket töltött munkatáborban, majd fizikai munkát végzett, különféle beosztásokban dolgozott. Az 50-es évek közepén tért vissza az értelmiségi pályára. Az Irodalmi Szemle belső munkatársa, később a Szlovák Írószövetség magyar szekciójának titkára volt. Az 1968-as szovjet invázió után Jugoszláviába távozott, bekapcsolódott a vajdasági magyar irod. életbe. A Híd és más magyar nyelvű folyóiratok munkatársa, eredeti munkái mellett fordításokat közölt az ellenzéki cseh és szlovák irodalomból. 1969 nov.-ben az osztrák PEN Club támogatásával Bécsbe költözött, azóta ott él.

Költőként indul, a Nyugat folyóirat szellemiségét, líraeszményét követi. Főként Kosztolányi, Babits, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor és a francia avantgárd líra van rá hatással. Még nincs húszéves, amikor első verskötete (Égből üzenek) megjelenik. 1944-ben második kötete (Gombostűk háborúja) is napvilágot lát. A két kötet anyaga rutinos verselőnek mutatja, aki az élet napos oldalát keresi, alig veszi tudomásul a körülötte zajló eseményeket. Még Bp.-en írt egy regényt Égetett szienna (1944) címmel, amely a Magyar irodalmi lexikon (1965) szerint csak szlovák fordításban jelent meg (1947). Az irod. életbe fordításokkal tért vissza, Hviezdoslav, Krasko, Nezval, Wolker, Lysohorský és más szlovák és cseh költők műveit fordította magyarra. Fordítói munkássága utólagos elismeréseként 1994-ben Hviezdoslav-díjjal jutalmazták. A hosszú szünet után megjelenő harmadik kötetét (Csak egyszer élünk, 1959) hűvösen fogadta a korabeli kritika, főként a társadalmi és nemzetiségi problémák hiányát nehezményezte benne. Monoszlóy költészete sorjázó kötetei, izmosodó, művészileg kiteljesedő lírája ellenére sokáig idegen testként hatott az utósematizmus, a pártos esztétika maradványaival küszködő szlovákiai magyar irodalomban. Csupán a 60-as évek oldódó légkörében, főként az egész költői életművet átfogó válogatás (Aranykor, 1967) megjelenése után kapta meg a méltó elismerést (Madách-díj). Verskészségét, költői eszközeit a gyermeklírában is gyümölcsöztette, több sikeres kötete szól a legifjabb olvasókhoz (Vadlúdtermő ritka fa; Mókus Gergő és az erdő; Két lányom van stb.).

Monoszlóy a szépprózában is otthonos, a novellát és a regényt verseivel azonos szinten műveli. A milliomos halála (1969) c. regényét a legjobb csszl. magyar regények közé sorolják, németül is megjelent. Sikeres regénytrilógiát írt disszidálásának, újbóli otthonteremtésének, irod.-kult. begyökerezésének testi és lelki gyötrelmeitől ihletetten, bibliai motívumokba ágyazva (Menekülés Szodomából). Új hazájában rádió- és tévéjátékszerzőként vált ismertté, mintegy félszáz művét sugározták osztrák és német adóállomások. Irod. munkássága elismeréseként Theodor Körner-díjat, Bécs városától Arany Érdemrendet, az osztrák köztársasági elnöktől professzori címet kapott. 70. születésnapján az Ausztriában rangos kitüntetésnek számító Tudományok és Művészetek I. fokú érdemkeresztjével jutalmazták.

Művek: Égből üzenek, v., Bp. 1942; Gombostűk háborúja, v., uo. 1944; Égetett szienna, r., uo. 1944; Csak egyszer élünk, v., 1959; Két lányom van, v. elb., 1962; Virrasztó szerelem, v., 1964; A villamos alatt, elb., 1965; Töltésszimmetria, v., 1965; Vadlúdtermő ritka fa, gyermekv., 1966, 1993; Csók, v., 1966; Te- tovált angyalok, r., 1967; Aranykor, vál. v., 1967; Mókus Gergő és az erdő, gyermekv., 1967; Sivatag, elb., 1968; A milliomos halála, r., 1969, (2. teljes kiadás) 1991; Aranymecset, v., München 1971; Menekülés Szodomából, r., Róma 1975, Bp 1994; Die letzte Jagd, elb., Bécs 1983; Utolsó vadászat, elb., New York 1984; Die fünf Jahreszeiten der Liebe, elb., Bécs 1989; Caligula bár, v., Bp. 1990; A szerelem öt évszaka, elb., uo. 1991; Csillagóra, elb., Szombathely 1992; Mozaik, vál.v., Bp. 1993; A gödölye dicsérete, r., Szombathely 1994; Der Tod des Millionärs, r., Bécs 1994.

Irodalom: Újházy György: M. D.: Csak egyszer élünk, Kortárs 1959/12; Veress Miklós: M. D.: Virrasztó szerelem, Ttáj 1964; Vass József: M. D.: Virrasztó szerelem, Alföld 1964; Turczel Lajos: Tehetséges költő vegyes értékű teljesítménye. = Írás és szolgálat, 1965; uő: Egy költő fejlődése két kötet mérlegén, uo.; Béládi Miklós – Pomogáts Béla: M. D. = A nyugati magyar irodalom 1945 után, Bp. 1986; Bodnár Gyula – Tóth László: M. D. = Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)-szlovákiai magyar irodalom kistükre, Dsz. 1994; Csanda Gábor: Cím: A gömb megvolna, de hol a babér?, Kalligram 1994/7–8. Fónod Zoltán: „Nem én voltam kalandor, hanem a történelem” (Beszélgetés Monoszlóy Dezsővel), ISZ 2004/11.

Sz. Z.