* Érsekújvár, 1921. november 29. – † Pozsony, 2005. október 6. / kutatóvegyész, vadászati szakíró

Érsekújvárott érettségizett (1940), vegyészmérnöki tanulmányait Budapesten végezte (1944). 1944–1945-ben a nagysurányi cukorgyár mérnöke, 1946–1952-ben a galgóci Slovakofarma gyógyszergyár kutatóvegyésze. 1953–1982-ben az SZTA pozsonyi Kémiai Intézetének, majd Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének munkatársa, ez utóbbinak 1970–1982-ben igazgatója. Kutatási területe a polarográfia és az elektrokémiai módszerek alkalmazása a gyógyszer-analitikában. Magyar nyelvre fordított a Nobel-díjas cseh vegyész, Jaroslav Heyrovský egyik alapvető művét (Bevezetés a gyakorlati polarográfiába, 1955). Számos tudományos közleménye jelent meg. Nyugalomba vonulása után vadászati témájú cikkeket és könyveket publikált szlovák és magyar nyelven. Munkatársa volt a szlovák nyelvű Vadászati Lexikonnak is. Eredményesen fáradozott azért, hogy a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (C. I. C.) székhelye 2006-ban Tótmegyerre kerüljön.

Főbb művei:
Naše poľovníctvo (Š.Terennel), 1984;
Lov a zver vo výtvarnom prejave (Š. Terennel és J. Rusinával), 1989;
Danielia zver, chov a lov (P.Krajniakkal), 1991;
Gróf Forgách Károly élete és családjának története (Motesíky Árpáddal), 2000;
Vadászősök tisztelete (Fáczányi Ödönnel, 2005).