* Pozsony, 1670. január 10. vagy. 16. – † Besztercebánya, 1747. április 9. / orvos, szakíró

Noha Pozsonyban született, élete nagyobb részét Besztercebányán töltötte, ezért soroltuk Besztercebánya jeles személyiségei közé. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában, orvosi tanulmányait Altdorfban végezte, ahol 1696-ban szerzett oklevelet. Hazájába visszatérve előbb Pozsonyban, majd 1703-tól haláláig Besztercebányán volt városi „fizikus”. Mint Rákóczi híve tábori orvosként is szolgált, a szabadságharc bukása után előkelő családok orvosaként működött, magániskolájában a medikusi tanulmányokra készítette fel a tehetséges fiatalokat és módszeresen látogatta Felső-Magyarország fürdőhelyeit, amelyek vizét elemezte és hasznos tanácsaival segítette a betegeket. Már életében a „magyar Hippokratész” jelzővel illették. Barátja és munkatársa volt Bél Mátyásnak is, akinek Prodromusába és Notitia… c. megyemonográfiáiba több fontos fejezetet ő írt vagy állított össze. Számos cikket publikált a korabeli szaklapokban.
Fő műve 1710-ben németül jelent meg, és egy 1739-ben megjelent német nyelvű kiadás nyomán 1740-ben veje, Perliczi János Dániel fordításában magyarul is napvilágot látott Budán: Consilium medicum: Az az: Orvosi oktatás, miképpen kellessék e mostani pestises és egyéb mérges nyavalyáinak bé-rohanássokban isten segitsége által őrizésképpen az embernek magáról gondot viselni, és micsoda eszközök által lehessen kinek-kinek magát, azoknak el-ragadásában orvosoltatni. Melly-is még annak előtte 1710. eszt… irattatott, már mostani időhöz alkalmaztatott, és az Posonyba német nyelven 1739. nyomtattatott editio szerint magyar nyelvre fordittatott, jobb rendben szedettetett Perlici Dániel által,1740. Fia, Moller Gottfried (1710–1770. október 14.) orvosdoktor, Zólyom vármegye főorvosa is Besztercebányán születetett és itt is halt meg.