* Bártfa, 1838. május 14. – † Kassa, 1909. november 2. / művészettörténész, építészmérnök, az MTA levelező tagja

Apja lengyel származású kisnemes volt. Szülővárosában kezdte tanulmányait, majd Sátoraljaújhelyen, Rozsnyón, Lőcsén tanult. 1863–1866-ban előbb Budán, majd Bécsben műszaki egyetemi tanulmányokat végzett és szerzett mérnöki oklevelet. Rövid ideig Bártfán, 1867–1868-ban Körmöcbányán, 1868–1897 között a kassai királyi főreáliskolában ábrázoló mértant és építészetet oktatott. 1860-tól foglalkozott műemlékvédelemmel, az épített örökség művészettörténeti feldolgozásával. Egyik kezdeményezője volt a veszélyeztetett műemléképületek megóvásának és restaurálásának. Az 1878. évi párizsi világkiállításon díszoklevéllel és ezüstéremmel jutalmazták a középkori és reneszánsz kori magyarországi művészetet bemutató albumát. 1880-ban lett az MTA levelező tagja. Szorgalmas cikkírója volt a korabeli lapoknak és folyóiratoknak is, amelyekben elsősorban művészettörténeti témájú írásokat közölt.

Főbb művei:

Felső-magyarországi utirajzok;
Bártfa középkori emlékei I-II., 1879-1880;
Magyarország középkori és renaissance-stilű műemlékei, 1885;
A renaissance kezdete és fejlődése különös tekintettel hazánk építészeti műemlékeire (akadémiai székfoglaló), 1881;
Felsőmagyarországi műemlékek és régiségek,1888; Kassa város középkori és renaissance-stilű műemlékei, 1895;
A pusztuló nemzeti műemlékeink megóvása és fenntartása
érdekében, 1898.