Mikovinyi Sámuel
* Ábelfalva, 1698 körül – † Trencsén mellett, 1750. március 23. / matematikus, geodéta, tanár, a magyarországi modern térképészet megalapozója
Születésének időpontja bizonytalan. Némelyek szerint 1686-ban látta meg a napvilágot, a legtöbb lexikonban azonban az 1698/1700 év körüli időpontot tartják valószínűnek. Ez a bizonytalanság azért érdekes, mert édesapja, id. Mikoviny Sámuel evangélikus lelkész volt, tehát valahol bizonyára feljegyezte a fiú születésének pontos dátumát. Származása körül is vita folyik a szlovák és a magyar tudománytörténészek között. Mikoviny 1718–1721-ben a pozsonyi evangélikus líceumban Bél Mátyás egyik kedvenc tanítványa volt és az ő közbenjárására folytathatta – 1721–1724-ben – tanulmányait Németországban: Altdorfban, majd Jénában. A matematika, a térképészet, a csillagászat mellett a rézmetszésben is alapos ismeretekre tett szert, első ismert műve egy Altdorfról készült rézmetszete. 1724-ben néhány hónapos európai tanulmányútra indult, de erről közelebbit nem tudni, csak feltételezhető, hogy megfordult Párizsban, Berlinben és Bécsben is.
Hazatérését követően 1725-ben kinevezték Pozsony vármegye mérnökévé, főleg a folyószabályozás és a gátépítés irányítása volt a feladata. Közben különböző főúri megbízásoknak is eleget tett, így felmérte az Esterházy család tatai birtokát és kialakította a tatai Öregtó végleges formáját. 1731-ben kezdte meg – Bél Mátyás Notitia Hungariae c. nagyszabású vállalkozásának részeként – az akkori Magyarország feltérképezését. Megyetérképeinek egy részét a nyomtatásban megjelent kötetek tartalmazzák, jóval több azonban kéziratban maradt. Ekkor fektette papírra a korszerű térképészet alapelveit is. Mivel sokoldalú műszaki ismeretekkel rendelkezett, Mária Terézia 1735. június 22-i leiratában őt bízta meg a selmecbányai kétéves bányatisztképző intézet vezetésével. Neki köszönhetően már rövid idő alatt magas szintre emelkedett a bányászati és a kohászati szakképzés. Ő elsősorban matematikát oktatott, bár ezt akkoriban jóval tágabban értelmezték.
Ezen kívül mechanikát, hidraulikát, valamint föld- és bányamérést is tanított. Mivel Mikovinynak emellett sokféle egyéb feladatot is el kellett látnia, a selmeci Bergschule csak jóval Mikoviny sajnálatosan korai halála után, 1763-ban vált két évfolyamos, majd 1770-ben három évfolyamos főiskolává, akadémiává, amely a maga korában Európa legrangosabb műszaki felsőfokú intézménye volt. Az 1741-ben kitört osztrák örökösödési háború idején határvédelmi munkákkal is megbízták és őrnagyi rangban hadmérnökként térképészeti felméréseket végzett és erődítményeket, védműveket tervezett. Az ő tervei alapján kezdődött meg 1749-ben a budai vár újjáépítése. 1750 tavaszán a Vág folyószabályozási munkálatait irányította, eközben megfázott és Trencsén közelében váratlanul elhunyt. Sírjának helye ismeretlen. Befejezetlenül maradt térképeit egyik közeli munkatársa, Friss András Erik (XVIII. sz.) mérnök, térképész fejezte be és adta ki, részben új adatokkal kiegészítve. Maga is számos vármegyei térkép tervezője és rajzolója volt. Kamarai, majd megyei mérnökként Pozsony környékén, a Felvidéken és a Dunántúlon, utóbb a Száva mentén dolgozott. Munkáinak java része kéziratban maradt.
