* Csallóköznyék, 1870. január 24. – † Budapest, 1940. május 19./ vasúti mérnök, egyetemi tanár
Középiskolai tanulmányait Pozsonyban, mérnöki tanulmányait Budapesten a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen végezte, ahol 1895-ben szerzett oklevelet. Kétévnyi magánmérnöki gyakorlat után 1897–1906 között Lipthay Sándor professzor mellett tanársegédként, majd adjunktusként tevékenykedett. Közreműködött az első magyar nyelvű vasútépítési szakkönyv szerkesztésében. 1906-tól a vasútépítés egyik legjelesebb szaktekintélyeként oktatta a leendő magyar gépészmérnököket. 1915-ben rendkívüli tanári címet kapott, Zielinszki Szilárd professzor halálát követően, 1925-ben az út-és vasútépítési tanszék nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Szakterülete elsősorban a vasúti biztonsági és jelző berendezések elhelyezése és fejlesztése volt. Részt vett az uzsoki és az ausztriai alpesi vasút építésében és számos kisvasút és bányavasút tervét is elkészítette. A közútépítkezések területén elsősorban az útburkolatok kérdéseivel foglalkozott. 1917–1932 között a Magyar Mérnök és Építészegylet igazgatója volt.
