Matus János
* 1938. október 2. Nagymegyer / karnagy, zongoraművész
1938. október 2-án született Nagymegyeren. Édesapja a 2. világháborúban elesett így édesanyja maga nevelte három gyermekét. A zene szeretetét édesanyjától örökölte, ami már gyermekkorában megnyilvánult. Hencz Pál igazgató ösztönzésére az ötvenes években a Nagymegyeri Szent Miklós templom orgonistája lett, 1953-ban újjászervezi a nagymegyeri énekkari mozgalmat, aktívan bekapcsolódik a színjátszó mozgalomba. 1953-56 között a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja. Az érettségi után a Pozsonyi Konzervatóriumot látogatta, tanulmányait mint karnagy fejezte be. 1972-től a SĽUK, illetve a Prešovi Ján Záborsky Színház karnagya volt. 1995 óta Pozsonyban él, a Nová Scéna színház karnagya, és a Pozsonyi Konzervatórium tanára volt. A mai napig, 78 évesen, még zenét oktat Pozsonyban a színészjelölteknek, ahol évtizedek óta úgy él, hogy nem felejti Nagymegyert, nagymegyeri gyökereit, amelyek, mint maga is vallja, mindig a biztos hátteret jelentették, és jelentik számára. Mint zongoraművész bejárta a világot, számos zenekarban játszott. Házasságából két gyermeke született. Nemzetiségéhez és szülővárosához mindig hű maradt. Aktívan bekapcsolódott a pozsonyi magyarok kulturális életébe, és Nagymegyeren is gyakran megfordult. A város jó hírnevét terjesztette. Ezért a Nagymegyeri Városi Önkormányzat 2016. december 15-én a legmagasabb kitüntetést, a Pro Urbe díjat adományozta neki.
Életéhez kapcsolódó települések: Nagymegyer, Dunaszerdahely, Eperjes (Prešov), Pozsony
