* Ádámfölde, 1838. február 22. – † Kecskemét, 1921. december 3. / világhírű szőlőnemesítő, borász

1860-ban végezte el a kassai jogakadémiát és ezt követően 20 évig volt Abaúj vármegye főispáni titkára. A szőlészettel és a borászattal hivatali munkája mellett, műkedvelőként kezdett el foglalkozni. 1866-ban a Kassa melletti Rozália-hegyen Munkátsy József műépítész buzdítására alapította meg szőlészetét és benne egy szőlőfajta-gyűjteményt. Hét évvel később már a bécsi világkiállításon válogatott cserepes szőlőivel első díjat nyert. Tovább fejlesztve szőlészetét előbb Mádon, majd Szőllőskén alakított ki ültetvényt.
Az egyre terjedő filoxéra miatt Katona Zsigmond (1828–1902) kecskeméti gyógyszerész és szőlész ajánlatát elfogadva Kecskemétre telepítette szőlőültetvényét. A futóhomokon is szép eredményeket ért el új szőlőhibridjeivel. Kb. 1300 új szőlőfajtát állított elő, ezek közül mintegy 180 igen kiváló (pl. Erzsébet királynő, Szőlőskertek királynője, Mathiász Jánosné muskotály, Cegléd szépe, Kecskemét virága, Csabagyöngye stb.). Több fajtája az egész világban elterjedt, alföldi csemegeborai világhírűvé váltak. Mathiász János a magyarországi szőlőnemesítés és csemegeszőlőtermesztés fellendítése terén nagy érdemeket szerzett, halála után az állam megvásárolta szőlőtelepét. Emlékét Kecskeméten egy múzeum, számos róla elnevezett iskola, valamint egy nevét viselő szakmai díj is őrzi.