* 1821 március 4. Zágráb – † 1895 február 28. Pozsony / katona, vívómester

Régi olasz, nemesi család sarja.
A liechtensteini fejedelem szolgálatába áll, mint katona, de egészségügyi okok miatt távozik. 1837-ben végzett vívómesterként Pesten, ahol elnyerte a „vívás mestere” kitüntető címet. 1838-ban a Wiener Neustadt-i Katonai Akadémián is megvédi mesteri címét, Chappon Lajos és más vívó szaktekintélyek előtt. 1844-ben elhagyja Bécset és Pozsonyba költözik. Itt a Zöldfa vendéglő egyik termében nyit vívóiskolát. Többek között Széchenyi Istvánt, Wesselényi Miklóst, Battyhányi Lajost is oktatta a vívás tudományára. 1847-ben tanítványa volt József főherceg is.
Pozsonyban megalakítja az Pozsonyi Első Magyar Vívó Egyletet. A Pozsonyi országgyűlések idején a reformkor nagy szellemei, gyakran találkoztak vívótermében. 1867-ben megszervezi és megalakítja az első pozsonyi önkéntes tűzoltó egyletet és létrehozza a pozsonyi szegény gyerekek iskoláját, ahova nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül, ingyen tanulhatnak a gyerekek.
Sokrétű tevékenységét Ferenc József császár több kitüntetéssel is elismeri. A Magyar Országos Tűzoltó-Szövetség választmány tagjaként is tevékenykedett.
1891-ben, ötven éves vívómesteri jubileumát ünnepli, amelyen seregnyi tanítványa is tiszteletét teszi.
Pozsonyban, az Andrássy temetőben van a sírja.