* Pozsony, 1871. április 10. – † Budapest, 1943. február 1. / meteorológus

Szülővárosában a reálgimnáziumban érettségizett. A budapesti egyetem bölcsész karának volt hallgatója, de oklevelet nem szerzett. 1894-ben lépett a Meteorológiai Intézet kötelékébe. Előbb a kiskartali csillagdában tevékenykedett, de Konkoly Thege Miklós (Ógyalla) igazgató felismerte benne az éleslátású, nagy műszaki érzékkel rendelkező szakembert és 1899-ben Ógyallára helyezte, ahol tág lehetősége nyílt a műszerek szerkesztésére és tervezésére. Marczell tervei szerint épült fel Ógyallán az európai hírű meteorológiai, földmágnességi, később földrengési obszervatórium, melynek első főnöke is volt 1904-ig. 1904-ben a budapesti Meteorológiai Intézethez került. Amikor felmerült annak gondolata, hogy a Tátrában hegyi obszervatóriumot létesítsenek, tervezését Marczellre bízták. 1910-ben a Dobsinai jégbarlangban észlelőállomást állított fel, és a jégbarlang áramlási és hőmérsékleti viszonyait tanulmányozta. Münchenben műszer-hitelesítő szekrényt tervezett és kivitelezett. 1912-ben megszervezte hazánk részvételét a nemzetközi aerológiai kutatásokban. 1913. január 1-jén Budapesten felszállt az első pilot szélmérő ballon, majd január 3-án levegőbe emelkedett az első műszeres léggömb. Ezzel vette kezdetét hazánkban a sztratoszféra-kutatás. Az I. viláfháborúban ő vizsgálta és hitelesítette a hadsereg magasságmérőit, sőt az olasz fronton szélméréseket végzett, segítve ezzel a repülők harci feladatait. 1927-ben az Aggteleki barlangban végzett hőmérsékleti és áramlási vizsgálatokat. A Laki-hegyi rádiótorony felállításakor 1933-ban – a torony tetejére, 300 m magasban saját kezűleg szélmérő műszert szerelt. Marczell indította meg hazánkban a földi áramok, a légköri elektromossági, valamint a napsugárzási kutatásokat. Belgrádban megszervezte a földmágnességi méréseket. 1927. szeptember 29-én az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet aligazgatója lett. 1933-ban a kormányzó az intézet igazgatójává nevezte ki. 1934. április 30-án nyugalomba vonult, de továbbra is rendszeresen bejárt az intézetbe és a fiatalok tanácsadója lett. Néhány önálló kiadványa jelent meg. Cikkeit Az Időjárás közölte 1897-től 1942-ig, csaknem minden évben egyet-egyet, összesen harmincat. Több dolgozata látott napvilágot a Földrajzi Közleményekben is. Ő volt Magyarországon a mikroklimatikus megfigyelések módszerének és az eredmények matematikai feldolgozásának első művelője, de ugyanúgy a magaslégkörkutatás megalapítója is. Róla nevezték el a pestlőrinci obszervatóriumot. 1938-ban visszatért az Ógyalla-i Obszervatóriumba, ahol felújította a földmágneses méréseket. Műszereket javított és fiatalokat oktatott 1942-ig. Betegsége miatt azonban viszsza kellett térnie Budapestre, ahol hamarosan elhunyt.