* Medveshidegkút, 1929 – † Medveshidegkút, 2011 márciusa / Medvesalja népi egyénisége, paraszti muzsikusa

1929-ben született Medveshidegkúton. Felmenőit tekintve tősgyökeres medvesaljinak számított, olyannyira, hogy büszkén vállalta anyai ágon hagyományozódott ragadéknevét, amely dédnagyapjának, Pelle Márton Vidróckinak, az egykori híres betyárral való kapcsolatából fakad. Édesanyja táncos kedvű, nótás asszonyként, már kicsi korában olyan útravalóval látta őt el, amely további életútjára is kihatott. Első hegedűjét édesapja sógorától, egy gömörpéterfali asztalosmestertől kapta, mindössze öt éves korában. A családon, faluközösségen belül hallott zenei hagyományokból és a cigányzenészektől ellesett stílusjegyekből táplálkozva hamar kitanulta a zenélés tudományát, parasztbandát alakított, mellyel a környék táncmulatságain, lakodalmain, majd később zenés színdarabok bemutatása alkalmával muzsikált.
Bár szülei gazdálkodó emberek voltak, a hagyományos falusi életmód hígulásának, megszűnésének korszakában, jómaga is a város által kínált lehetőségek egyikét választotta, s 41 éven keresztül, nyugdíjba vonulásáig, a füleki zománcgyárban dolgozott. Mindezek mellett hű maradt saját kulturális gyökereihez, sőt ezen túlmenően a medvesalji hagyományok kiváló ismerőjévé, tudatos ápolójává és továbbörökítőjévé vált.
Hosszú és mozgalmas élete során egy-egy faluközösség hagyományos zenés összejövetelein kívül, számos egyéb olyan alkalommal is szívesen és készségesen muzsikált, amikor ezt nem megrendelésre, szolgáltatás gyanánt tette, hanem szülőföldje népzenei hagyományának, tánckultúrájának bemutatása, dokumentálása érdekében. Az 1967-től meginduló néprajzi filmezések kezdetétől állandó résztvevője és készséges segítője volt a térség népzenéjét és tánchagyományait dokumentáló filmezéseknek, számos néprajzi gyűjtő, néprajzkutató, népzenész, közművelődés szervező személyes jó barátja volt. A vele készült néprajzi interjúk prológusát majd minden alkalommal, ezen barátságok, kapcsolatok felidézése jellemzi, érzékeltetve egyben a közösség megtartó erejét, amelyen belül az egész élete során magányosan élő Péter bácsi, egyszeriben nem várt családtagokra, rokonokra, unokákra lelt.
Az első hívó szóra örömmel csatlakozott az 1968-ban megalakult medveshidegkúti hagyományőrző csoporthoz, a kezdetektől fogva állandó résztvevője volt a Tavaszi szél vizet áraszt és a Bíborpiros szép rózsa elnevezésű országos népdalversenyeknek, a medvesalji zenei hagyományok hű megjelenítőjeként számos alkalommal szerepelt a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepségen a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozón, továbbá számos néprajzi táborban, szemináriumon, előadáson. A tőle megszokott természetességgel, egyszerűséggel és odaadással lépett színpadra a Novák Ferenc által koreografált nagyszabású millenniumi műsorban a Hősök terén, a sajógömöri Cinka Panna prímásversenyen és a budapesti Zenetudományi Intézetben éppúgy, mint bármelyik település tenyérnyi színpadán.
Az egész életét meghatározó tudatos hagyományőrzés és továbbadási szándék elismeréseként, a kiemelkedő népi egyéniségek első díjazottjaként, mindössze két hónappal halála előtt Csemadok Életmű Díjban részesült.

Mag Albert Péterhez fűződő anyagok, gyűjtések:
1. a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Népzenei Adattárában:
– népzenei gyűjtések: Medveshidegkút (Nógrád), 2002-204-ben
– néptáncgyűjtések, amelyek alkalmával Mag Albert Péter is zenélt: Medvesalja (Nógrád) Gömöralmágy (Gömör), 1985-ben
– saját kezűleg írt életrajza és a zenélések alkalmával szerzett élményei
2. az MTA ZTI Népzenei gyűjteményében, filmtárában:
– Medveshidegkút (Nógrád), 1988-1989-ben