Mács József
* Bátka, 1931. ápr. 18. / író, újságíró, szerkesztő
Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnázium alsó tagozatát Rimaszombatban végezte. Két háborús évet kihagyva a sárospataki ref. tanítóképzőben folytatta tanulmányait, két év után a miskolci Lévay József gimnázium pedagógiai tagozatán tanult, a tanítói oklevelet hozó érettségit a po.-i magyar ped. gimnáziumban tette le 1951-ben. A Szlovák Egyetem pedagógiai karán 1955-ben magyar–történelem–társadalomtudomány szakos tanári képesítést szerzett. Már tanulmányai idején, 1952-ben az Új Szó munkatársa lett, s az újságíráshoz mindvégig hű maradt. 1957 jan.-ban az ’56-os magyar forradalommal kapcsolatban eltanácsolták az ÚSZ-tól; az ÚIfj. munkatársa lett, hamarosan megbízták a kulturális rovat vezetésével. 1960-tól a Hét belső munkatársa, riportosztályának vezetője. 1964- től betiltásáig (1970) a Hét irodalmi-kulturális mellékletének, a Fórumnak a felelős szerkesztője volt. 1968 őszén a Csemadok KB kinevezi a Hét főszerkesztő-helyettesének. A Fórum szinte önálló folyóiratként funkcionált, s helyet adott a Prágai Tavasz eszmeiségét tükröző írásoknak. A „konszolidáció” folyamán megszüntették. M.-ot lefokozták és többéves publikálási tilalommal sújtották. 1990-ben rehabilitálták. 1991-ben önszántából nyugdíjba vonult.
Írói pályáját versekkel kezdte, első elbeszélését 1951-ben közölte az Új Szó, ezt követően tért át a prózára. Évekig humoros karcolatokat, szatirikus rajzokat, adomaszerű történeteket közölt az átalakuló falu ellentmondásairól a korszellemhez igazodva. Nem ás a problémák, a bajok mélyére, a felületi jelenségek kínálta lehetőségeket aknázza ki Tömörkény, Gárdonyi, Móra modorában (Végnélküli gyűlés, Pipafüstben). A súlyos pol. nyomás alatt szocializálódó falu sűrűsödő gondjai, az évezredes kötődéseiből, szokásrendjéből kimozdított falusi ember sorskérdései azonban elgondolkodtatják. Riportokban, elbeszélésekben boncolgatja a falu hagyományos életmódját felkavaró történelmi-társadalmi események emberi vetületeit, igyekszik kitapintani a változó valóság mélyén rejlő konfliktusokat, egyéni tragédiákat (Téli világ, Megbillen az ég). Az első jelentősebb sikert a pályakezdő Móricz Zsigmond hatása alatt írt önéletrajzi ihletésű regénye, A kamasz (1961) hozta meg számára. Pályája csúcsára az Adósságtörlesztés (1968) c. regényével ért el. M.-ban kezdettől fogva erős volt a táji-közösségi kötődés, a származás- és osztálytudat, az anyanyelvi- nemzetiségi hovatartozás érzése. Számos művének központi kérdése, rendező elve, mozgatóereje a szülőföldhöz és hagyományaihoz, az anyanyelvhez, a nemzetiségi közösséghez való ragaszkodás. Ennek jegyében fogant ez a regény is: benne a háborút követő évek (1945–1947) nemzetiségi megpróbáltatásait ábrázolja egy gömöri magyar falu sorsának tükrében. Hasonló téma- és kérdéskörbe vezet a Kétszer harangoztak és a Szélfúvásban c. regény is, a kiszolgáltatottság, a hontalanság, az üldözöttség fojtogató légköre hatja át mindkettőt. Ezért e három önálló, de sok szállal összetartozó regényt trilógiának is felfoghatjuk. A vesztes címen megjelent, két kisregényt tartalmazó kötetének címadó műve mesterien, balladisztikus tömörséggel érzékelteti egy az anyanyelve miatt az iskolai művelődésből kirekesztett kamasz szenvedéseit. A Temetőkapu (1987) c. lélektani ihletésű nagyregény, amely egy falusi leányanya őrületbe torkolló lelki- testi szenvedéseiről rajzol hiteles képet széles társadadalmi tabló előterében. A Magasság és mélység c. regénye miatt sok zaklatás érte, megírása után évekkel, csupán 1994-ben jelenhetett meg. M. munkásságának csúcsa, mintegy összegzése az Öröködbe, uram, 1–4. (1998–2003) c. tetralógia, amelyben családja történetének ürügyén dióhéjban összefoglalja a gömöri parasztság történetét.
Társadalmi-művészeti elismerései: 1968-ban Madách-díj az Adósságtörlesztés c. regényéért, 2002-ben Aranytoll-díj, 2004-ben Madách-Posonium Irodalmi Életmű-díj.
Művek: Végnélküli gyűlés, elb., 1955; Téli világ, elb., 1957; Pipafüstben, elb., 1959; Megbillen az ég, elb., 1964; Kétszer harangoztak, r., 1978; Szélfúvásban, r., 1980; A vesztes, r., 1982; Égig érő palatábla, r., 1993; Magasság és mélység, r., 1994; Öröködbe, Uram… 1 (Apám regénye) r., 1998; Öröködbe, Uram… 2 (A kos jegyében) r., 1999; Öröködbe, Uram… 3 (A sötétség gyermekei) r., 2000; Öröködbe, Uram… 4 (Az üstökös visszatér), r., 2001; Öröködbe, Uram… 1–4., r., 2003.
Irodalom: Fábry Zoltán: A novella pontjai, ISZ 1960/1; Turczel Lajos: Prózánk útja a minőségi kiválasztódás felé, ISZ 1965/3; Karol Tomiš: Megbillen az ég, ISZ 1965/9; Görömbei András: Adósságtörlesztés, Alföld 1969/2; Deme László: Mi a szép a szépprózában. = Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról, 1970; Seress József: Valahol otthonra kéne lelni (Szélfúvásban), Népszabadság 1981. febr. 4.; Mészáros László: A vesztes, ISZ 1983/2; Sándor László: Temetőkapu, MN 1988. ápr. 18.; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, 1982; Szeberényi Zoltán: M. J. = Arcok és művek, 1988; Duba Gyula: Öröködbe, Uram… A tények költészete, ISZ 1999/3–4; Duba Gyula: Öröködbe, Uram… A tettek költészete, ISZ 2000/5–6; Duba Gyula: Öröködbe, Uram… Az életút ára, Szabad Újság 2001. ápr. 18.; Cselényi László: Öröködbe, Uram… Az üstökös visszatér, Szabad Újság 2003. febr. 12.; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999), I. 2000.
Sz. Z.
