Lumnitzer István

* Selmecbánya, 1749. április 4. – † Pozsony, 1806. január 11. / orvos, botanikus, gyógyszerész

Születésének időpontja és helye sokáig vita tárgya volt, hiszen bizonyos forrásokban Besztercebánya szerepel és az 1740. esztendő (pl. MÉL, Gombocz Zoltán), míg Szinnyei szerint 1747-ben született. Tanulmányait Selmecbányán kezdte, Jénában, Halléban, Bécsben és Nagyszombatban orvostudományt hallgatott. Orvosdoktori oklevelét Winterl József Jakab diákjaként Nagyszombatban szerezte meg 1777-ben. Ezt követően előbb Pozsonyban (1777–1785 között), majd Szentgyörgyön és Bazinban (1785–1791) volt gyakornok. 1791-ben végleg Pozsonyban telepedett le, családot alapított és a város főorvosa lett. A napóleoni háborúk során fellépett tífuszjárvány áldozata lett. Orvosi munkája mellett elsősorban botanikával, Pozsony és környéke flórájával foglalkozott. Több új növényfajt is felfedezett, az általa leírt fajok száma közel 1300, herbáriuma a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdonába került. Herbáriumának Pozsony környékére vonatkozó anyagaiból állította össze és adta ki Lipcsében 1791-ben a Flora Posoniensis exhibens plantas circa Posonium sponte crescencentes
secundum systema sexuale Linneanum digestas c. munkáját, amely az akkori Magyarországon az első olyan mű volt, amely egy terület teljes flóráját, az edényes és kriptogám növényeket egyaránt feldolgozta. Alaposságát mutatja, hogy a térség ma ismert növényvilágának kb. 80 százalékát tartalmazza. Több növényfaj viseli nevét. Unokája, Lumniczer Sándor (1821–1892) ugyancsak orvos, a XIX. sz. második felének egyik legjelentősebb magyarországi sebésze volt.