* Besztercebánya, 1825. december 28. – † Rákospalota, 1900. július 14. / elméleti pedagógus, főiskolai és egyetemi tanár

Papnak készült, de teológiai tanulmányait Rozsnyón félbehagyta, a pesti királyi tanítóképzőben szerzett oklevelet 1848-ban. Szegeden, majd 1861-ig Kecskeméten, később Besztercebányán, Pozsonyban volt főgimnáziumi tanár. 1870-től a pesti tudományegyetemen a neveléstudomány professzora volt. A XIX. századi magyar pedagógia egyik nagy hatású képviselője volt. Számos pedagógia-elméleti cikket és szakkönyvet publikált. Kissé egyoldalúnak tartott elképzelései miatt támadták is, emiatt lemondott az MTA tagságáról. Egyik főművének A nevelés történelme I-III. munkáját tartják, amely 1876-ban jelent meg.

További munkái:
Neveléstudomány I-IV., 1868;
Nyilvános életünk és a sajtó, 1873;
Társadalomtudomány, 1883;
Természetbölcselet I-VI., 1890–1893.