Limbacher Rezső

* Pozsony, 1872. február 23. – † Pozsony, 1947. július 19. / orvos, rózsanemesítő, fotográfus

Apja, Limbacher Sámuel német nemzetiségű kovácsmester volt, de ő már szülővárosában magyar iskolákat végzett és 1898-ban a budapesti egyetemen szerzett orvosi oklevelet. Orvosi tevékenységét feltehetően Pozsonyban kezdte, az 1900- as évek elején a magyar királyi „bábaképezdében” tanársegédként dolgozott. Első cikkét a Magyar Bábakalendáriumban 1905-ben munkahelyi főnökéről, dr. Velits Dezső szülészorvosról közölte. 1907-ben szakmai körökben is nagy elismerést keltett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXIV. pozsonyi vándorgyűlésén elhangzott A rendes helyen tapadó lepény idő előtti leválásáról” c. előadása, amely egy addig alig tárgyalt kérdéssel foglalkozott nagyrészt Limbacher saját megfigyelései alapján. Ő volt az, aki a szüléseknél abban az időben már konzervatívnak tartott magas fogó alkalmazásának ismételten tekintélyt szerzett. Gyakran hívták bonyolult esetekhez és emlékezetes marad az a szülés, amikor a már halott anyából sikerült császármetszéssel élve kiemelnie a csecsemőt. 1910-ben otthagyta a bábaképezdét és magánpraxist nyitott. Szülészorvosként 1916 áprilisában került kapcsolatba Batthyány Strattmann László herceggel, aki orvos is volt és Köpcsényben egy kórházat működtetett. Az I. világháború alatt a besorozott újoncok és katonák alkalmasságát vizsgálta. Az 1918-as rendszerváltás után is szülészorvosként tevékenykedett és további tanulmányai jelentek meg a szaklapokban (pl. a Therapia c. folyóiratban). Emellett sokat fáradozott azért, hogy a német és a magyar nemzetiségű orvosok is betagolódhassanak azokba a szakmai szervezetekbe, amelyeket még az 1880-as években a cseh orvosok hoztak létre és 1918 után hatáskörüket Szlovákiára is kiterjesztették, de a nem szlovák orvosok kizárásával. Ő volt az, aki 1922–1924-ben kiharcolta, hogy újra indulhasson a nagy múltú pozsonyi Orvos- és Természettudományi Társulat, amelynek megszűnéséig, 1945-ig ő volt az elnöke. 1922-ben két pozsonyi orvossal, Sági Bélával és Pless Gyulával újraindította a Therapia c. havilapot, amely 1927-től már hetilapként jelent meg és 1933-tól Limbacher Rezső volt a szerkesztője. Orvosi és szervezői munkája mellett városszépítéssel és rózsatelepítéssel is foglalkozott. Chotek Mária grófnő alsókorompai rozáriuma annyira magával ragadta, hogy elhatározta: szülővárosában is kialakít egy rózsakertet. Ez 1937. június 13-án a ma Pozsonyhoz tartozó Ligetfalun nyílt meg, de a II. vh. során nagyrészt elpusztult. Eredeti szépségéről csak a Limbacher Rezső által készített fényképfelvételek alapján alkothatunk képet magunknak. Ezek a fotók a két világháború közötti években Pozsonyban megjelenő Növényvilág c. gyümölcsészeti és kertészeti szaklapban folytatásokban közölt sorozatának illusztrációiként láttak napvilágot. Limbacher egyébként már az 1900-as évektől kezdve rendszeresen fotografált, sőt filmezett is, és ő volt az alapító elnöke a pozsonyi fotográfus klubnak. Egyik unokájának, a szombathelyi dr. Garzuly Ferenc orvosnak a visszaemlékezése szerint gyakran vetítette azokat a fekete-fehér filmeket, amelyeket az unokáiról, a ligetfalui rozáriumról vagy az 1942-es pozsonyi télről készített. Színes technikával is dolgozott, de ezeket a felvételeket igyekezett megkímélni. A pozsonyi magyar és német szabadkőművesség Uránia Tudományos Egyesületének vezetőségi tagjaként rendszeresen tartott különböző témájú ismeretterjesztő előadásokat. Halála után, 1948-ban jelent meg szlovákul a Rózsa és világa (Ruža a jej svet) c. kötete. Fia, Peéry Rezső (1910–1977) jeles publicista és kritikus volt.