Ladiver Illés

* Zsolna, 1633 körül – † Eperjes, 1686. április 2. / evangélikus lelkész, tanár, filozófiai író

Édesapja a zsolnai ev. iskola rektora volt. Iskolai tanulmányait Lőcsén, Pozsonyban és Sárospatakon végezte, itt Comenius tanítványa volt. Ezután Erfurtban, majd Wittenbergben volt egyetemi hallgató. 1652–1659-ben Zsolnán, 1659-től Bártfán tanár, majd iskolaigazgató. 1667-ben Hőlakra nevezték ki lelkésznek, 1668-tól 1673-ig az eperjesi kollégium tanára, majd a tiszolci evanélikus egyház papja és kishonti főesperes. Az ellenreformáció üldöztetései elől előbb Késmárkon rejtőzött, aztán Thornba menekült, majd Danzigba ment. Sokat utazott Németo.-ban. 1677-ben Erdélybe került mint a szászvárosi iskola tanára. 1682-ben Thököly Imre visszahívta Magyarországra és az eperjesi kollégium igazgatójává nevezte ki. Filozófiai munkáiban a protestáns skolasztika híve volt. Iskoladrámákat is írt. Tanárként nagy érdemei voltak a bártfai és az eperjesi líceum színvonalának emelésében.

Főbb művei:
Annotationes in pneumaticam, 1656;
Annotationes in logicam, 1658;
De atomis contra Zabanium, 1667;
Summulae Logicae, 1671;
Controversiarum Metaphysicarum Disputatio… I-III., 1679–1680.