* Eperjes, 1864. június 22. – † Budapest, 1925. december 19. / orvos, sebész, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét a budapesti tudományegyetemen szerezte 1889-ben. 1889–1905 között a sebészeti klinika megbízott tanára, majd címzetes rendkívüli tanára. 1908–1914-ben a János Kórház főorvosa, 1914–1925 között nyilvános rendes tanár a budapesti II. sebészeti klinikán, amelynek igazgatója is volt. Sebészeti traumatológiával és a daganatos betegségek sebészetével foglalkozott.
Főbb művei:
A bélvarratok bírálata, 1897;
A traumatikus törések és ficamodások alapvonalai és atlasza (részben fordítás), 1898.
