Kulacs Dezső

* 1933. júl. 20. Medve, † 2002. nov. 27. Nyitra / Pedagógiai szakíró, egyetemi docens, oktatáskutató, tankönyvszerző

Kulacs Dezső 1933. július 20-án született a Duna partján fekvő Medve községben. 1958-ban a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsésztudományi Karán szerzett tanári oklevelet. 1959-től középiskolai tanárként tanított a galántai Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskolában, majd később a nyitrai Kerületi Pedagógiai Intézet munkatársa volt. Egyetemi oktatóként 1962-től egészen haláláig a nyitrai Pedagógiai Fakultás (ma Konstantin Egyetem) Neveléstudományi Tanszékén oktatott. Doktori és kandidátusi címet 1975-ben szerzett a Magyar Tudományos Akadémián. 1980-ban habilitált docenssé a nyitrai Pedagógiai Fakultáson. Oktatói és tudományos tevékenysége leginkább az általános oktatáselmélet tárgykörére orientálta. Emellett kiemelt figyelmet szentelt a modern nevelési-oktatási folyamat pedagógiai-lélektani feltételeinek (pl.: a tanulás motivációja az alap- és középiskolákban). Későbbi tevékenységét a pedagógusi pályaválasztás és a pedagógusképzés korszerűsítésének szentelte. Szerzője több egyetemi jegyzetnek, tanulmánynak, melyeket mind magyar, mind szlovák nyelven publikált. Pedagógiai, lélektani és módszertani szakirodalmat is fordított magyar nyelvre.
A Neveléstudományi Tanszéken a magyar tagozat munkatársa volt, ahol főként általános oktatáselméletet, később neveléstörténetet, pedagógiai metodológiát, összehasonlító pedagógiát és írás-olvasás módszertant oktatott. E tevékenységei mellett speciális szemináriumokat is vezetett, melyeken pedagógiai diagnosztikával foglalkozott. Negyvenéves oktatói pályája során megannyi tudományos konferenciának volt aktív résztvevője, szinte megszámlálhatatlan azon órák száma, melyeket végzősei konzultációira fordított. Aki ismerte, aki hallott róla, tudta, hogy nem ismer fáradtságot, elutasítást. Mindig kész volt segíteni, tanácsokkal ellátni a jövő pedagógusait. Még a legfeszültebb pillanatokat is fel tudta oldani egy-egy sajátosan humoros megjegyzéssel, hozzászólással, melynek végső soron nevelési-pedagógiai értéke volt. Munkakedvét, elhivatottságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az elmúlt évben még egyetemi jegyzetet írt általános módszertanból, hogy a hallgatók anyanyelvükön is hozzájuthassanak a didaktika legfrissebb ismereteihez.
A művészek műveket hagynak az utókorra, Kulacs Dezső hagyatéka egész élete, tudományos munkássága. Műve tovább él minden egyes általa tanított pedagógusban. Mostantól nincs alkalmunk kikérni tanácsait, útmutatásait.

Legjelentősebb publikációi a teljesség igénye nélkül:
Kulacs D. – Mircz K.: Anyanyelvünk. Bratislava, 1965, SPN.
Kulacs D.: A tanulói aktivitást és önállóságot igénylő módszerek motivációs hatásának kísérleti vizsgálata az általános iskolában. Kandidátusi disszertáció. Budapest, 1975, 17-01-9- MTA.
Kulacs D.: A tanulás motivációja az alapiskolában. (Habilitációs munka) Nyitra, 1978, Padagógiai Fakultás.
Kulacs D. – Petlák E.: Didaktika. Főiskolai jegyzet. Nyitra, 1985. I. kiadás, 1987. II. kiadás, PF.
Kulacs D.: Pedagogika. 1986, IVV Martin.
Kulacs D.: A problémakiindulású oktatás módszereinek kísérleti vizsgálata. Nyitra, 1990, PF.
Kulacs D. – Szeberényi J.: Pedagógia I., II. Nyitra, 1992, PF.
Kulacs D.: A pedagógusképzés időszerű problémái hazánkban. Katedra Könyvek, 7. Dunaszerdahely, 1996, Lílium Aurum.
Kulacs D.: Didaktika. Nyitra, 1998, PF UKF.