* Érsekújvár, 1898. október 6. – † Szeged, 1971. december 13. / szemészorvos,egyetemi tanár
Szülővárosában érettségizett 1918-ban. A budapesti tudományegyetemen 1924-ben avatták orvosdoktorrá. 1924–1939 között a pécsi szemklinikán dolgozott. 1936-ban kinevezték egyetemi magántanárrá. 1939–1950 között különböző vidéki kórházakban volt szemészorvos. 1950–1969 között a szegedi szemklinika professzora, az orvosi egyetem általános orvosi karának dékánja. Az ő dékáni működése idején vált ketté a szegedi tudományegyetem és orvosi egyetem, és ekkor jött létre a Gyógyszerésztudományi Kar is. Új szemműtéti eljárásokat dolgozott ki, az általa kifejlesztett műszerek (pl. a Kukánféle ophtalmodinaméter) nemzetközi hírnevet szereztek számára. Ügyelt a munkahely esztétikai berendezésére is, dolgozószobájának falát tragikus sorsú (öngyilkos lett) bátyja, Kukán Géza (Érsekújvár, 1890. május 1. – Budapest, 1934. január 28.) grafikus és festőművész alkotásai díszítették. Fontosabb munkája: Szemészet (Boros Bélával és Kettesy Aladárral), 1962.
