* Videfalva, 1799. május 30. – † Budapest, 1873. szeptember 19. / múzeumigazgató, természettudós, régész, az MTA igazgatósági tagja (1853)

Kubinyi Ferenc öccse. A besztercebányai ev. líceumban érettségizett. A pesti egyetemen filozófiai, növénytani, diplomatikai, numizmatikai és archeológiai tanulmányokat folytatott. 1821-től Nógrád vármegyében és az ev. egyházban viselt különféle tisztségeket. 1843-tól 1869-ig, nyugdíjba vonulásáig az MNM igazgatója. Fiatal kora óta bátyjával együtt szenvedélyes természetkutató és gyűjtő volt. Nagy érdemeket szerzett az MNM épületének belső berendezésével, a Múzeumkert kiépítésével, a múzeum veszélyeztetett kincseinek nehéz időkben végrehajtott megmentésével. Közreműködésével alakult meg 1848-ban a Magyarhoni Földtani Társulat, amelynek első elnöke volt. Széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Az MTA 1843-ban tiszteleti, 1853-ban igazgatósági tagjává választotta. Losonci háza a XIX. sz. első felében a város szellemi és kulturális életének egyik központja volt.

Főbb művei:
Magyarországi mérges növények, 1842;
A Magyar Nemzeti Múzeum, 1848) A szegszárdi régiségek (németül is), 1857;
Rimaszombat s Ferenczi István (utazási vázlat), 1855;
A temetések és temetők, 1869.