* Nagyszombat, 1872. január 25. – † Mosonmagyaróvár, 1939. június 25. / mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, akadémiai tanár
Családja Magyaróvárott telepedett le, így ő gyermekkorától kezdve már ebben a városban élt. Hazai és külföldi tanulmányok után a magyaróvári gazdasági akadémián a növénytani tanszéken tanított, 1900-tól a földművelési minisztérium szakoktatási osztályán dolgozott. Részt vett több nemzetközi gazdaság-oktatási kongresszuson. Levelező tagja volt az Association de la Presse Agricole-nak, tagja a British Highland szakoktatási bizottságának. 1904-től került vissza Óvárra, ahol az állattant és az apró háziállatok tartását oktatta. 1905-től ismét a minisztérium munkatársa volt, és főleg a szakoktatás megújításának kérdéseivel foglalkozott. A polgári demokratikus forradalom idején 1918. december 10-én megalakították a Mezőgazdasági Oktatási Szakegyesületet, amelynek elnökévé őt választották. Az egyesület többek között az alábbi reformkövetelésekkel lépett fel: mezőgazdasági egyetem felállítása, az akadémiák főiskolákká történő emelése, választott dékáni tisztség létrehozása. A Tanácsköztársaság ideje alatt is a minisztériumban maradt: a népbiztosság szakoktatási osztályán dolgozott. Szerepvállalása miatt a Horthy korszakban mellőzték, 1920-ban nyugdíjazták. Szerkesztette a Néptanítók Lapja gazdasági mellékletét (1903–1910-ben) és 1914-től a Vadászlapot.
Főbb művei:
Bosznia-Hercegovina mezőgazdasági viszonyai, 1904;
L’enseignement agricole en Hongrie (Vörös Sándorral), 1905;
Az aprójószág tartása és nevelése, 1907.
