* Lakszakállas, 1807 – † Bátorkeszi, 1888. március 6. / református lelkész, pomológus
Apja, Kováts Péter is református pap, egyházi tanácsbíró és író volt. A hittudományokat a pápai református főiskolán hallgatta, ezt követően néhány évig káplánként szolgált és 1834-ben 27 éves korában került református prédikátornak Bátorkeszire, ahol 53 évig működött. Lelkipásztori teendői mellett 1840-től tudományos alapossággal kezdett foglalkozni a gyümölcsészettel, és korának egyik legjelentősebb magyarországi pomológusaként tartották számon. Az 1850-es évek második felében egy hosszabb nyugat-európai körutat tett, hogy ismerkedjen a korszerű gyümölcstermesztési módszerekkel. Időzött Württembergben, a Rajna menti híres gyümölcstermelő vidéken, megfordult Belgiumban, Hollandiában, Poroszországban. A Bátorkeszin kialakított több holdnyi gyümölcsfaültetvénye idővel országos hírre tett szert, sőt Kováts nevét külföldön is megismerték. Gyümölcscsemetéi iránt belföldön és külföldön egyaránt nagy volt az érdeklődés, egy hajórakománnyal még Afrikába is jutott belőlük. A különböző kiállításokon, így az 1873. évi bécsi világkiállításon is az általa nemesített fajták rendre díjakat, elismerő okleveleket nyertek. Megkapta a Ferenc József-rend polgári aranyérdemkeresztjét is. A korabeli magyarországi szaklapokban (Magyar Gazda, Falusi Gazda, Kertészgazda, Borászati Füzetek) és külföldi folyóiratokban is folyamatosan publikált.
Önálló kiadványait inkább részletes termékkatalógusoknak nevezhetnénk
(Kalauz a gyümölcsfaültetés, nyesés és a bátorkeszi faiskolában található s csemetékben vagy oltóvesszőkben megrendelhető gyümölcsfajok körül, 1861;
A bátorkeszi gyümölcs- és szőlőfa-telepek név- és árjegyzéke az 1868-69. és 1869-1870. idényre ismeretterjesztő közleményekkel, 1868-69;
A bátorkeszi gyümölcs- és szőlőiskola leíró névsora, 1875.
A bátorkeszi magyar iskola 2001. április 28-án felvette Kováts József nevét.
