Kovács Magda

* Lőkös, 1946. febr. 14. / író

Érettségi (1963) után rövid ideig a nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója, később a Nő riportere volt. 1972 óta Tornalján él, egy kisegítő tanonciskolában nevelőnőként dolgozik.

Első novellája az ISZ Vetés rovatában jelent meg 1966-ban. Szerepelt a Fekete szél (1972) c. antológiában. Jelentkezése feltűnést keltett, s a szlovákiai magyar prózában szemléletváltozást, formai-tartalmi megújulást ígért. Novellái a szlovákiai magyar próza legjava terméséhez tartoznak. Írásaiban lázadó, máskor kiábrándult hősökkel ismerkedünk meg, s az írónő, bár szenvedélyesen együttérez velük, gyakran iróniával ábrázolja őket. Novelláinak legfőbb erénye a stílus élénk, szinte burjánzó képszerűsége, mondanivalójának expresszív, belső fűtöttsége, az irreális és groteszk elemek magabiztos alkalmazása.

Művek: Én, a csillagbognár, n., 1978; A csodagombóc, m., 1981; A kiskígyó, m., 1993; Titokzatos tücsökzene, m., 1999; Topolya úr csodálatos átváltozása, 2004.

Irodalom: Lacza Tihamér: A szarvassá változott lány, Hét, 1978/4; Batta György: Mindig akad egy csillagbognár, ÚIfj 1978/38; Duba Gyula: A gonosz asszony hagyatéka, ÚSZ 1978. dec. 1.; Balogh Tibor: Én, a csillagbognár, MN 1978. dec. 8.; Grendel Lajos: Szemelvények a gonosz asszony hagyatékából, ISZ 1979/1; Szávai János: Változatok a novellára, ÚÍ 1979/8; Lacza (Lacza Tihamér): K. M. meséi, Hét 1981/45; Bodnár Gyula: A csodagombóc, ÚSZ 1981. dec. 10.; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában II., Po. 2001.

G. L.