Kovács István, B.

* Rimaszombat, 1953. július 4. –  / régész, néprajzkutató, helytörténész

Kassán érettségizett, majd a budapesti ELTE BTK-n néprajzból és régészetből szerzett diplomát (1977), később ugyanott bölcsészdoktori oklevelet (1985). A rimaszombati Gömöri Múzeum régész-muzeológusa (1977–1988), majd a rimaszécsi Honismereti Ház vezetője volt (1988–1990). 1990-től 1994-ig a rimaszombati Gömöri Múzeum igazgatója, ezután a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára (1995–1999). Később (2000–2002) a Gömör-Kishonti Múzeum régésze. 2002-től a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója. A Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület újraindítója és elnöke (1990–), a Gömörország alapító főszerkesztője. Régészeti ásatásai közül kiemelkedik a Méhi határában levő rézkori temető feltárása. Népköltészeti vizsgálatai az egyéniségkutatás területén hoztak eredményeket. Fontosabb díjai, kitüntetései: a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Széchényi Ferenc-díja (2001); a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003); Posonium Irodalmi Díj (2004).

Főbb művei:
Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban, 2001;
A méhi istentriász és népe 2002;
Gömörológia. Írások a történelmi Gömör és Kishont vármegye múltjáról és jelenéről, 2003;
Gömörország. Egy tájhaza arcvonásai tényekben, képekben és gondolatokban, 2004.