* Komáromszentpéter, 1908. márc. 8. – † Budapest, 1988. szept. 15. / költő
A komáromi bencés gimnáziumban érettségizett, majd polgári iskolai tanári képesítést szerzett Po.-ban. Szentpéteren, Komáromban, majd Sopronban tanított. A Gyöngyösbokréta-mozgalom egyik szlovákiai megindítója volt.
Költőként Mécs László nyomdokain haladt. Első verskötete Máglyák (1929), a második Éjféli kiáltás (1933) címmel jelent meg; verseiben a falu gondjait vállalta fel. Kemény Gábor szerint versei „az elnyomott népcsoport szociális kiáltásának vádoló hangja”. A Háborús évek (1947) c. kötetében háborús élményeit és politikai elveit fogalmazta meg. A negyvenes évek végén politikai okokból emigrált. 1982-ben tért vissza Budapestre.
Művek: Szent György meg a sárkány, v., Cleveland 1960; Végtelen út, v., uo. 1970.
Irodalom: -yf- (Sziklay Ferenc): Éjféli kiáltás, PMH 1933. máj. 21.; Fábry Zoltán: Lírikusok Szlovenszkón. = F. Z. Összegyűjtött írásai 4.; Kemény Gábor: Így tűnt el egy gondolat…, Bp. 1940; Fónod Zoltán: Üzenet., Bp. 1993, Po. 2002.
F. Z.
