Kosáry Domokos

* Selmecbánya, 1913. július 31. – † Budapest, 2007. november 15. / történész, egyetemi tanár az MTA elnöke

Édesanyja a kor ismert írónője, Kosáryné Réz Lola. Az 1918-as impériumváltást követően szüleivel Magyarországra költözött. Rövid ideig Sopronban laktak, majd Budapesten telepedtek le. Itt érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–latin szakán, mint az Eötvös Kollégium hallgatója folytatta tanulmányait Szekfű Gyula tanítványaként. Angliában és Franciaországban tett tanulmányutat, majd Teleki Pál földrajztudós és későbbi miniszterelnök révén az USA-ba is eljutott. Hazatérve a Teleki Intézet Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese lett, és az egyetemen is oktatott, de 1945 után marxista kollégái elérték, hogy távozzon a katedráról. 1956-ban a Történettudományi Intézetben megválasztották a Forradalmi Tanács elnökévé, emiatt később kétévi börtönre ítélték. Szabadulása után előbb a Pest Megyei Levéltárban, majd ismét a Történettudományi Intézetben dolgozott. Ezekben az években írta több jelentős munkáját. 1982-ben az MTA levelező tagjává választotta, ami a legfelső pártvezetésben többek nemtetszését váltotta ki, de ez már előrevetítette a közelgő társadalmi változásokat. 1985-ben az MTA rendes tagja lett, 1990–1996 között pedig az MTA elnöki tisztét töltötte be. Szakterülete az újabb kori magyar és európai történelem. Számos magyarországi és nemzetközi szervezet, társaság tagja. Díjai közül kiemelkedik az Állami Díj (1988), a Széchenyi-nagydíj (1995), a Francia Köztársaság Becsületrendje (1996), a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagy érdemkeresztje (2003), Prima Primissima díj, 2004, stb.

Főbb művei:
Magyarország története, 1943;
A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada (társszerző), 1975;
Napóleon és Magyarország, 1977;
A magyar külpolitika Mohács előtt, 1978;
Széchenyi Döblingben, 1981;
A történelem veszedelmei, 1987;
Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867, 1990;
A Görgey-kérdés története, 1994;
Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, 1996;
Magyarország és a nemzetközi politika 1848–49-ben, 1999;
A magyar és az európai politika történetéből, 2001;
Kossuth Lajos a reformkorban, 2002.