Korpás Emil

* Ürmény, 1910. szeptember 1. –  † Budapest, 1980. november 2. / földrajztudós, egyetemi tanár

Tanulmányait a budapesti közgazdasági és a budapesti tudományegyetemen végezte, 1933-ban kereskedelmi középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1934-ben doktorált. 1934–1935-ben a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. Azután állástalan diplomás, házitanító volt. A Mezőgazdasági Tudományos Központba, utóbb az MTA Talajtani és Agrárkémiai Kutatóintézetébe került kutatónak, ahol talajtani térképezésen dolgozott. 1200 km2 területet vizsgált meg, és elkészítette e területek talajtérképeit a laboratóriumi vizsgálatokkal és magyarázatokkal együtt. 1942–1954 között a Kereskedelmi Akadémián, utóbb Kereskedelmi Főiskolán tanársegéd, főiskolai tanár, majd tanszékvezető. 1952-től a szegedi egyetem földrajzi tanszékén meghívott előadó, majd 1954-ben egyetemi docens, 1957–1963 között tanszékvezető és az Acta Geographica szerkesztője. 1963-tól a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docense, majd c. egyetemi tanára volt. Két periódusban is tagja volt az MTA Földrajzi Főbizottságának. Írt egyetemi és főiskolai jegyzeteket, gimnáziumi tankönyve tíz kiadásban jelent meg. A Magyar Földrajzi Társaságnak fél évszázadon át volt tagja, 25 évig választmányi tagja, 1978-tól tiszteletbeli tagja.

Főbb művei:
A Gerecse-hegység morfológiája (Földrajzi Közlemények), 1933);
A Csepel-sziget (Vízügyi Közlemények), 1934;
Szeged környékének talajföldrajzi vázlata (Földrajzi Közlemények), 1955;
A talajföldrajzi kutatások módszertana (uo.), 1955;
A mezőföldi talajerózió földrajza (In: A Mezőföld természeti földrajza), 1959;
Délkelet-Ázsia (Bögös Lászlóval és Matolcsy Károllyal), 1965;
Die Wirtschaftliche Entwicklung der südlichen Tiefebene (Alföld) (Acta Geographica), 1968; Magyarország gazdaságföldrajza (1-2. fejezet, és a DK-Alföld és a Duna-Tisza köze gazdasági körzetei), 1969.