* Nemesócsa, 1903. április 18. – † Michigan-City/USA, 1978. november 1. / orvos, orvostörténész
Középiskoláit Nagyszombatban és Komáromban, egyetemi tanulmányait Halléban, Berlinben, Zürichben és Budapesten végezte. 1932-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. A Pajor Szanatóriumban kezdett, majd 1936-tól a 2. számú Szülészeti Klinikán dolgozott. 1938-ban az Orvos-továbbképzés Központi Bizottságának titkára, 1941-ben az Állami Bábaképző Intézet igazgatója lett. 1936-ban egyetemi magántanári képesítést nyert. Az ókori orvostudomány tárgyköréből adott elő a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán. Főbb kutatási területei a pannóniai római orvosi emlékek, a hazai nőgyógyászat, Semmelweis és a magyar szülészet története és az egészségvédelem magyarországi fejlődése. Rendszeresen publikált hazai és külföldi szaklapokban. 1937-től, a Budapesti Királyi Orvosegyesület Orvostörténeti Szakbizottságának elnökeként sokat tett a magyar orvostörténelem oktatásának fejlesztéséért, népszerűsítéséért, az egyesületi Orvostörténeti Múzeuma gyűjteményeinek gyarapításáért. 1944-ben kitelepített intézetét kísérve elhagyta Magyarországot. 1945-től az USA-ban élt, ahol különböző gyógyintézetekben szülész-nőgyógyász főorvosként dolgozott. 1954-től nyugalomba vonulásáig a chicagói egyetemhez tartozó nőgyógyászati klinika másodprofesszora volt. Utolsó éveiben a Michigan-tó partjának növényvilágát és
állatvilágát tanulmányozta. Verseket is írt.
Főbb művei:
Aquincum orvosi emlékei, 1934;
A magyar szülészet bölcsőkora, 1936;
Semmelweis és Cederschjöld, 1938;
Almási Balogh Pál Némethoni naplója 1825-ből, 1938.
