Komlós Aladár

* Alsósztregova, 1892. dec. 10. – † Budapest, 1980. jún. 22. / irodalomtörténész, kritikus, költő

A gimnáziumot Losoncon végezte, ahol kedvelt írótanára, Bodor Aladár életre szóló hatást gyakorolt rá. Bp.-i bölcsészeti tanulmányai után a frontra került. Az 1918-as államfordulat után Kassán tanított, s 1922-ben a Kassai Naplóban közölt Zrínyi ünneplése körül c. cikkéért elbocsátották az állásából. Fábryhoz hasonlóan szabadfoglalkozású újságíróként működött, s 1922–1923-ban Simándy Pállal országos hírű szabadegyetemet szervezett Losoncon. A nehézkes kisebbségi irod. viszonyoktól elkedvetlenedve 1924- ben Mo.-ra távozott, ahol élvonalbeli kritikus és irodalomtörténész lett. A második vh. idején faji üldözöttként koncentrációs táborba került. Irodalomtört. munkássága 1945 után teljesedett ki.

Irod. fellépésére már nyolcadikos gimnazista korában, 1910-ben sor került: két osztálytársával, Darvas Jánossal és Begyáts Lászlóval Bontakozó szárnyak címmel közös kötetük jelent meg. Rövid csehszlovákiai működése idején főleg kritikusként és publicistaként alkotott jelentőset. A Tűzben és a Kassai Naplóban publikált; Szabó Dezsőről írt tanulmánya óriási feltűnést keltett. Szabó antiszemitizmusa ugyanis  éppen  akkor  kulminált,  a zsidó származású kritikus mégis nagy elismeréssel szólt a műveiről. „A barátaim majd árulásnak fogják találni, hogy annyi elismeréssel hajtom meg a lobogómat az ellenség  előtt – írta. – De mégis, nem tudom eltagadni, hogy annyi termékeny csírát és annyi gyönyörűséget köszönök Szabó Dezsőnek. Az én individualizmusomnak ez a tragikus tárgyilagosság a betegsége”. (Szabó Dezső, Tűz 1922/1–3 összevont szám).

Publicisztikai írásaiból a Koral Álmos néven közzétett Zsidók a válaszúton c. röpirata emelkedik ki, melyben arról a disszimilációs hatásról értekezett szorongva és tusakodva, amelyet részben az 1918–19-es forradalmak bukását követő mo.-i antiszemita intézkedések váltottak ki az utódállamokba került zsidóság körében. Voltam poéta én is címmel verskötete is jelent meg.

Lírai tevékenysége Mo.-on már epizodikussá vált, szellemi energiáit a kritikára, 1945 után pedig az irodalomtörténet-írásra összpontosította. – 1924 és 1938 között élénk kapcsolatot tartott a csehszlovákiai magyar irodalommal. A Nyugatban számos itteni könyvet recenzált, s A magyar költészet Szlovenszkón c. tanulmányában keményen ostorozta az elharapózott dilettantizmust (Ny 1926. II., 390.). 1937 őszén előadásokat tartott Prágában és Po.-ban, s akkor egy interjúja miatt Mo.-on megtámadták.

„A Budapestről érkező íróember számára az itteni atmoszféra a legüdítőbb: a demokrácia atmoszférája – mondta. – Hogy ez milyen nagy nevelőhatást fejthet ki, azt leginkább az itt felnövő magyar fiatalokban látni, akik között egészen más szellem uralkodik, mint a budapesti egyetemek fiataljaiban.” Ez a nyilatkozata erősen emlékeztet Móricz Zsigmondnak a sarlós ifjúságról tett 1931-es kijelentéseire, s Móriczhoz hasonlóan Komlós ellen is nagy hajsza indult a szélsőjobboldali sajtóban, melynek szomorú eredménye a tanári állásából való felfüggesztés lett.

Művek: (csak a csehszl. pályaszakasz alattiak): Koral Álmos: Zsidók a válaszúton, Eperjes 1920; Voltam poéta én is, Rimaszombat 1922.

Irodalom: Kázmér Ernő: Egy félbeszakadt költő versei és vallomásai, MÚ 1927. febr. 19.; S. P. (Simándy Pál): Koral Álmos, KN 1923. febr. 21.; Barkóczy (Rácz) István: K. A. nyilatkozata a Magyar Napban, MaN 1937. okt. 6.; Komlós-Kohn Aladár zsidó gimnáziumi tanár „nyilatkozik” egy cseh lapban, Új Magyarság 1937. okt. 28.; Fábry Zoltán: K. A. 75 éves, ISZ 1968/2; Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918–1975, Bp. 1977; Turczel Lajos: K. A. szlovákiai pályakezdése és későbbi irodalmi kapcsolatai. = Visszatekintések…, 1995.

T. L.