* Komárom, 1628. április 23. – † Debrecen, 1678. október 6. / református teológus, egyházi író, tanár

Gimnáziumi tanulmányait Komáromban és Sárospatakon végezte, majd Kassán a református iskola rektora lett. Innen Debrecenbe került és 1650-től Utrechtben az egyetemen keleti nyelveket tanult. Héber nyelven még szónoklatot is tartott diáktársainak. 1653-ban lett a teológia doktora. Visszatért Debrecenbe, ahol a református kollégiumban a keleti nyelvek és bölcselet tanára lett. 1657–1678 között a város református lelkésze is volt. Könyveit a debreceni és a sárospataki kollégiumra hagyta. Magyar és latin nyelven írt, elsősorban egyházi műveket, értekezéseket, emlékbeszédeket. Munkásságának méreteire jellemző, hogy 1677-ben kinyomatta műveinek jegyzékét, mely 61 munkát tartalmazott. Legnagyobb irodalmi teljesítménye bibliafordítása, ez csak halála után jelent meg (Leiden, 1718). A csillagjóslatról és az üstökös csillagokról írt munkáiban a babona ellenszeréül a tapasztalatot és a tudományos felvilágosítást hirdette (Az judiciania astrológiáról és üstökös csillagokról való judicium, 1665). Ő szerkesztette a debreceni kollégium 1657. évi törvénykönyvét. Latin nyelvű magyar nyelvtant (Hungaria illustrata, Utrecht, 1655), angol nyelvtant (Anglicum Specilegium, Debrecen, 1664) írt.

Főbb művei:
Concionum sacrarum centuris I–V., 1659–1669;
Angliai puritanismus (Amesius művének fordítása), 1662;
Igaz hit, 1666.