* Körmöcbánya, 1912. december 27. – † Budapest, 1965. október 14. / orvos, sebész
Debrecenben és Pécsett végzett orvosi tanulmányokat, orvosi oklevelét 1938-ban a debreceni egyetem orvosi karán szerezte meg. 1936–1940-ben ugyanitt az élettani intézetben, illetve a pécsi Gyógyszertani Intézetben sebészeti–kórtani kutatásokat végzett, 1940–1959-ben a budapesti I. számú sebészeti klinikán dolgozott. 1959–1965-ben a Nógrád megyei Kórház sebész-főorvosa volt. Elsősorban a sebészeti sokk és azzal kapcsolatos teendők farmakológiai összefüggései foglalkoztatták. Ő vezette be Magyarországon a sebészet területén a hibernálást.
Fő műve: A hibernatió elméleti alapjai, 1957.
