Kiss Ibolya, L.

* Érbogyoszló, 1898. jan. 23. – † Budapest, 1980. jún. 18. / író

Nagyváradon érettségizett, Kolozsvárott orvosi diplomát szerzett. A két vh. között házassága révén került szlovák környezetbe, Liptószentmiklósra, ahol orvosként működött. Utolsó éveit (1971-től) Budapesten töltötte.

A 30-as évek második felében kezdett írni, történelmi tárgyú elbeszéléseit a PMH, a Tátra és az Esti Újság közölte. Romantikus jellegű történelmi karcolataiban (Diri dongó, Po. 1939) elsősorban az irodalom kimagasló személyiségeit (Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Katona) népszerűsítette. Első regénye, az Erzsi tekintetes asszony 1942-ben jelent meg Bp.-en (szlovákul 1948-ban adták ki Básnikova žena címmel, Štefan Krèméry fordításában). A regényben azokkal vitázik, akik hűtlensége miatt elmarasztalták Madách Imre feleségét. A regényt folytatásokban a Hét is közölte (1964), dokumentumszerű átdolgozása pedig Az asszony tragédiája (Po. 1966) c. kötet. Corvin Jánosról is írt regényt (A nagy cél, Bp. 1943), ennek irod. értéke azonban csekély. A szlovák állam idején  a  Toldy  Kör  adta  ki  Balassi  a Tátraalján c. füzetét. A Túl a folyón (Po. 1957) c. regényében egy magyar orvosnő és egy  szlovák  hegedűművész  életén keresztülpróbálja ábrázolni a magyar–szlovák együttélést.

Művek: Tátraalji rapszódia, tört. karc., Po. 1956.

Irodalom: Csanda Sándor: Első nemzedék, Po. 1968; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, Bp. 1982; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.

F. Z.