* Alsószeli, 1889. október 14. – † Gyula, 1959. május 19. / gépészmérnök, feltaláló

Apja hatgyermekes uradalmi intéző volt. Középiskolai tanulmányait Budapesten, Szegeden és Temesvárott végezte, itt is érettségizett 1907-ben. 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. A pestszentlőrinci Lipták Gépgyárban, később Temesvár városi vízműveinél dolgozott. 1915-ben bevonult és 3 évig katonáskodott a világháborúban.1919-ben került a gyulai Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő Társulathoz, amelynek 1932-től igazgató-főmérnöke volt. Négy évtizeden át lényegében ő irányította a Körösökön az árvízvédelmet. Nevéhez fűződnek az 1930-as évek első felének legjelentősebb öntözésügyi eredményei: a Körös-völgyi öntözések kiépítése, ezzel kapcsolatban a vidék belvízrendezési problémáinak megoldása. Számos középszintű szakembert nevelt fel, de a pályakezdő mérnököknek is hasznos útmutatással szolgált. Sok embernek – gátőrnek, kubikosnak, technikusnak – biztosított munkát a legnehezebb időkben is. Jelentős a róla elnevezett, rendkívül gazdaságosan és egyszerűen üzemeltethető, könnyen szállítható axiális (propeller) szivattyú, mely belvízlevezetés és öntözés céljaira egyaránt használható, és 1934-től kezdve az ország egész területén elterjedt. Fontos találmánya a zsilipkapu-szivattyú is. Ezekről több dolgozatot is publikált a Vízügyi Közleményekben (Újrendszerű szivattyúk a belvízlevezetés szolgálatában, 1935; Az öntözések fejlődése az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1936. évben, 1936). 1956 októberében a Gyulai VIZIG munkástanácsa elnökévé választotta. Emiatt 1957-ben nyugdíjba küldték és a rendőrség is állandó megfigyelés alatt tartotta, de a nagy 1957. évi árvíz idején igénybe vették szakismereteit és tapasztalatait, sőt az általa szerkesztett úszókotró nagyon hasznosnak bizonyult az árvíz elleni küzdelemben.