* Pozsony, 1834. december 13. – † Budapest, 1902. szeptember 2. / festő, grafikus, művészeti író, az MTA levelező tagja (1874)

Keleti Károly öccse. Képzőművészi adottságait feltehetően édesapjától, Klette Károly (1793–1874) József nádor udvari festőjétől és rajzmestertől örökölte. Pesten és Bécsben jogot hallgatott az egyetemen, végül tanulmányait félbehagyta és Münchenben, majd Bécsben festeni tanult. Nagy szerepe volt a Képzőművészeti Társulat megalakításában. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1871-ben Eötvös József közoktatási miniszter megbízásából megszervezte az Országos Magyar Királyi Mintarajz-tanodát és Rajztanárképezdét, amelynek első igazgatója volt. Romantikus tájképei közül legjelentősebbek A száműzött parkja és Kilátás a Normafától c. művei. Szigorú, akadémikus szellemű műkritikai tevékenysége szemben állt az újabb művészi törekvésekkel. Az ő bírálata miatt vonult vissza egy ideig Szinyei Merse a művészeti életből és hagyta abba a rendszeres festést. Munkácsy Mihályról is kritikusan vélekedett. Művei az MNG és a Történeti Múzeum tulajdonában vannak.

Főbb művei: 
A közképtárak, mint művelési tényezők, 1870;
Idősb Markó Károly, 1871, 1897;
A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban, 1871;
A magyar királyi mintarajz-tanoda és rajztanárképezde célja, szervezete és tantervének
rövid vázlata, 1879; Művészeti dolgozatok (művészeti kritikáinak egy része), 1910.