* Lőcse, 1878. szeptember 22. – † Budapest, 1962. november 16. / tanár, irodalomtörténész
Iskoláit szülővárosában kezdte. Budapesti és lipcsei egyetemi tanulmányai után 1900-ben tanári oklevelet nyert. 1902- től nagyváradi gimnáziumi tanár. A Holnap irodalmi társaság alapító tagjai közé tartozott. 1911-től Lőcsén, 1920-tól Szombathelyen, 1929-től 1937-ig, nyugdíjazásáig Budapesten tanított. 1933-tól 1942-ig az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerkesztője. Német nyelvi tankönyvek mellett pedagógiai és irodalomtörténeti tanulmányokat írt. Számos, a magyar nyelv védelmében írt cikke folyóiratokban és napilapokban jelent meg. Szombathelyen diákja volt a kiváló költő, Weöres Sándor (1913–1989) is, akinek tehetségét az elsők között ismerte fel.
Főbb művei:
Az ember tragédiájának magyarázata, 1935;
Az ember tragédiájának magyarázatos kiadása, 1948.
