* 1893. június 29. Rozsnyó † 1957. szeptember 4. Budapest / Bányamérnök

Tanulmányait 1912-ben a selmecbányai akadémián kezdte, 1920-ban a soproni bányászati főiskolán szerzett oklevelet. 1920-tól a királd-putnoki szénbányák üzemi mérnöke. 1927-ben a budapesti tudományegyetemen földtanból doktorált. 1927-1934 között a szerbiai majdanpeki rézércbánya igazgató főmérnöke volt. Visszatérése után a budapesti vízművek újpesti Duna alatti alagútépítésének volt szakértője. Elsőként hívta fel a figyelmet a sűrített levegőben végzett méréseknél fellépő fénytörés hatására, 1938-tól az aknamélyítés és bányászati mélyépítés munkálataiba kapcsolódott be. Jelentős találmányai és újításai: a Káposztás-féle dobzsilip, a táróhajtás úszóhomokban vasbordákkal és a táróhajtás úszóhomokban zárt pajzzsal.

Web dokumentumok:

• Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (MEK)
• Dr. Hatala Pál-Molnár István: A 110 éves OMBKE rövid története (Bányászati és Kohászati Lapok – PDF)
• Káposztás Pál: A táróhajtás újabb gépi berendezései (Bányászati és kohászati lapok – Matarka)