Kádasi Lajos
* Ipolyvisk, 1952. március 20. – / humángenetikus, egyetemi docens
Általános és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte 1970-ben. 1970–1975-ben a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karán biológiát tanult, szakterülete a humángenetika. 1975-ben megszerezte a természettudomány doktora címet, 1983-ban lett a biológiai tudomány kandidátusa, 1994-ben a biológiai tudomány doktora. 1975–1985-ben a pozsonyi Egyetemi Kórház Klinikai Genetika Részlegének, 1985-től az SZTA Molekuláris Fiziológia és Genetika Intézetének munkatársa, jelenleg a Genetikai Laboratórium vezetője. 1994–2001-ben a Szlovák Posztgraduális Orvosi Akadémia adjunktusa, 2005-től a pozsonyi Comenius Egyetemen a molekuláris biológia docense. Szakterülete a humángenetika, kutatásai elsősorban az emberi genom örökletes betegségekkel kapcsolatos molekuláris genetikai változásainak a feltárására és elemzésére irányulnak. 1985-ben alapító tagja volt az SZTA keretében létrejött Genetikai Kutatócsoportnak, amely az akkori Csehszlovákiában elsőként alkalmazta a DNS-analízist az örökletes betegségek genetikai hátterének a feltárására. Különböző hazai és külföldi projektek felelős kutatójaként részt vett a Szlovákiában leggyakoribb monogénesen öröklődő betegségek DNS-analízisében. Az elért eredményeknek köszönhetően munkatársaival kidolgozta és bevezette olyan súlyos és gyakori betegségek, mint a mukoviszcidózis, a fenilketonuria, a Duchenne és Becker típusú izomdisztrófia, a hemofília A, a Huntington chorea, a szpinális izomatrófia, a süketség, a Wilson-kór, a Charcot-Marie-Tooth szindróma stb. DNS-analízisen alapuló mutáció specifikus diagnosztikáját Szlovákiában. Kutatócsoportja identifikált két génkárosodást, amelyek a szlovákiai roma populációban elterjedt, vaksághoz vezető szemrendellenességet okoznak. A Szlovákiában gyakori alkaptonuria (világviszonylatban a második legmagasabb előfordulás) kialakulásáért felelős gén komplex analízise alapján feltárta az előforduló összes génkárosodást, és munkatársaival kidolgozta a mindennapi rutin használatra alkalmas egyszerű diagnosztikai módszereket. Eddig mintegy 80 tudományos közleménye jelent meg, több mint 150 előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon. Számos tudományos társaság és szervezet tagja, a Szlovák Orvosgenetikai Társaság elnöke. Díjak: Hrdlička díj (1975); A Szlovák Orvostársaság díja a legjobb tudományos publikációkért az orvosgenetika terén (1988, 1990, 1993, 1994, 2005); A Szlovák Orvostársaság Viliam Izakovič-emlékérme (2006); a Szlovák Orvostársaság Ezüst-emlékérme (2007); az SZTA tudománynépszerűsítő díja (2008); a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díja (2010).
Főbb Művei:
Molekulárna genetika vybraných monogénne dedičných ochorení, 2005;
A szem fejlődési rendellenességei. Magyarországi gyakoriságuk, genetikai és külső kórokaik, megelőzési lehetőségeik (társszerzők: Vogt G., Czeizel E.), 2009.
