* 1781. december 27., Ógyalla † 1837. október 29., Komárom / ügyvéd

Szénássy Zoltán tanár, aki több könyvet is írt Komáromról és Jókai Mórról és Mikszáth Kálmán író, aki Jókai Mór kortársa volt lesznek a segítségemre.
„Családfakutatásom eredményeként állapítottam meg” írja Szénássy Zoltán, „hogy a Jókay család ősi fészke Komárom volt, ahol Jókay Mihály 1668-ban nyert nemességet, ahogy ez Eötvös Károlynál olvasható”. Mikszáth Kálmán a Jókayak ősének I. Jókay Sámuelt tartja, aki Esztergom ostrománál szétlőtte a török basa sátrát. Mindez kiolvasható a Jókayak címeréből is.
Ez az I. Sámuel 1710 körül kerül Ógyallára házassága révén. Ettől kezdve, több mint 100 éven keresztül, a Jókayak itt voltak földbirtokosok. Erről a Sámuelről írja Eötvös Károly: „Azzal, hogy Ógyallát családi fészkéül jól megalapozta, és sok fiát, lányát fölnevelte, s valamennyit erős szárnyakra bocsátotta – hivatását betöltötte.”
A következő generációban találkozunk II. Sámuellel (1720-17??) Mikszáth így jellemzi : „ Nagy szerző embernek emlegetik a hagyományok. Kétszer nősült, mindig jó házból, mutatós ábrázatú ember lévén. Feleségei: Madary Zsuzsanna és Sándor Judit. Jelentős vagyont hagyhatott fiára, III.Sámuelre.”
III. Sámuel 1749. július 3-án született és 1829. július 20-án halt meg Ógyallán. 1780. január 17-én megnősült, feleségül vette Vörös (Veres) Katalint. Ebből a házasságból született 1781. december 27-én Jókay József Ógyallán.
III. Sámuel Őkegyelmességét Mikszáth Kálmán így jellemzi: „Az ó-gyallai kúria urát sem igen bántja a szereplési vágy, simplex ember, nem szereti se az írást, se az olvasást, otthon csibukozik, legfeljebb néha ballag ki puskájával és agarával a határba, nagyobb utat csak akkor tesz meg, ha meghallja hogy valahol valami jósnő van. Négy gyermekét szereti, de mert szereti, otthon akarja tartani maga mellett. Az ó-gyallai föld végre is csak annyit hoz, amennyit akar, az, hogy az ember még Horatiust is tudja könyv nélkül, bizonyára nem kényszeríti nagyobb igyekezetre. (Feljegyzések szerint 1790-ben 350 holdnyi földön gazdálkodott: Aba, Alsó- és Felső Konkoly határrészekkel) A ház asszonya Katalin azonban fölfelé törekvő asszony volt, megkötötte magát, hogy a legidősebb fiút, Józsefet, aki úgyis bolondja a könyveknek, diplomás, tanúlt embernek neveljék”.
József 14 éves koráig volt otthon Ógyallán a szülői háznál. 1795-ben került a komáromi Kollégiumba. Majd ügyvédnek tanult. Be is állt patvaristának Hont megye szolgabírájához, Balogi Baloghy Jánoshoz. De alig szerezte meg az ügyvédi diplomát kitört a napóleoni háború 1809-ben. Ez volt az utolsó nemesi felkelés. A haza hívó szavára Jókay ügyvéd úr is lóra ült, s mint hadnagy verekedte végig a háborút. Sőt a kezén meg is sérült. De a gyallai Jókay-kúria ura is kivette a maga részét a háborúból. Koránál fogva már nem karddal, hanem adománnyal. Jókay Sámuel uram 250 pengő forintot fizetett egy önkéntes fogadására.
Amikor aztán véget ért a háború, Jókay József – immár 32 évesen – megházasodott, feleségül véve Pulay Dávid és Szűcs Erzsébet banai földbirtokosok leányát, Máriát. Tehát a gyallai Jókay-kúriába hozta az ügyvéd úr a maga ifjú hitvesét. Régi igazság, hogy egy konyhában két gazdasszony nem fér el, kivált ha a menyecske olyan kapitányos természetű, mint Pulay Mária, akit aztán Komáromban csakhamar elneveztek „Jókainé uramnak”. Az öregúrnak sem volt ínyére a házasság, ahogy Mikszáth írja: „Az öreg Sámuel morgott odahaza Ógyallán, mert ő módosabb lányt szánt fiának egy öreges Konkoly-Thege kisasszonyban”. Így aztán az ifjú prókátor jobban látta elejét venni a dolgoknak, és 1813-ban beköltöztek Komáromba, ahol folytatta az ügyvédi praxist, sőt idővel árvagyám is lett.
Komáromban előbb a Határőr utcában laktak. Itt született meg első gyermekük, aki keresztségben Károly, József nevet kapott. 1816-ban átköltöztek a Vármegyeház utcába ( a mai Selye János gimnáziummal szemben) és itt születtek sorba: Eszter 1816, Lajos 1818, Lajos 1822, Móric 1825. Nem sokkal Móric születése után építik fel saját házukat a mai Határőr és a Jókai utca sarkán. Ezért Komáromban kétféle Jókay-házról beszélünk. Az egyik a szülőház, a mai Király József püspökről elnevezett utcában. (Király József pécsi püspök, az ógyallai Király József birtokos és Jókay Katalin fia) A másik Jókay-ház a családi, amely a Jókai utca és Határőr utcai sarok.
Az újszülött eredetileg Lajos lett volna, ha a keresztszülők – számszerint 16 – nem tiltakoztak volna. Így aztán az újszülött az apa kedvenc regényhőséről, Benyovszky Móricról lett elnevezve. De ennek a névváltoztatásnak is meg lett a hozadéka. Vermes Gábor minderről így ír: „Beállított Jókay Józsefhez Móricz György komáromi patrícius, ezüstgombos öltözetében, s elmondta, hogy ő és családja igen megtisztelve érzi magát azáltal, hogy az ő nevükre keresztelték a múlt esztendőben született kisfiúkat. Ők tehát elhatározták, hogy ezt a nagy tisztességet meghálálják és az újonnan épülő házhoz a Móricz-család mindegyik tagja három napot fuvaroz.”
A család biztosította a gyermekei békés életét és taníttatását is. Móricot ötévi komáromi diákoskodás után 1837 őszén szülei Pozsonyba küldik, cseregyerekként német szóra, ahol két évig volt tanulója az evangélikus líceumnak. Móric 1837 nyarán tér vissza Komáromba a szülői házba. Ekkor éri az alig tizenkét éves fiúcskát életének első csapása – édesapja elvesztése. Jókay József 1837. október 29-én meghal. Felesége Pulay Mária 1856. március 13-án hunyt el Komáromban.

Életéhez kapcsolódó települések: Ógyalla, Komárom