Joachim Vilmos

* Pozsony, 1811 – † Pest, 1858. szeptember 17. / orvos, szakíró

A pozsonyi jesiván Talmudot tanult, majd a gimnáziumot elvégezve beiratkozott a pesti egyetem orvosi szakára, ahol 1838-ban szerzett orvosdoktori oklevelet. Ezt követően Bécsben mélyítette el tudását, majd katonaorvosi szolgálatot vállalt Itáliában és Dalmáciában. 1840-ben tudományos körutazást tett Horvátország tengermelléki részein. Ezt követően kilépett a hadseregből és Sárváron kezdett el praktizálni. 1848–1849-ben már Vas megyei főorvosként a marhavész és a kolera leküzdésében vállalt szinte erejét meghaladó munkát. 1852-ben kilépett a megyei szolgálatból és Pesten telepedett le, ahol balneológiával kezdett el foglalkozni. Munkásságának híre külföldre is eljutott, több tudós társaság is tiszteletbeli tagjává fogadta. Magyarul és németül publikálta dolgozatait, amelyek közül több is a gyógyvizekkel foglalkozik.

Főbb művei:
Der Gesundheitsfreund der menschlichen Seele, 1845;
Törvénykezési orvostan orvosok s jogászoknak számára (az első magyar nyelvű munka a témában), 1853;
Betrachtungen über die hämohoidalzustände und deren Heilung, 1855;
Die Bitterwässer Pannoniens in chemischen physiologischer und vorzüglich in therapeutischer Beziehung, 1855;
Zur Diagnostik und Therapie der Abscesse, 1856.