Jaczkó Olga

* Tarna, 1895. jan. 20. – † Nagykovácsi, 1970. nov. 4. / író

A polgári iskolát Ungvárott végezte, később egy zempléni szlovák faluban élt mint görög kat. papfeleség. 1945 után Gömöri Jenő Tamás író feleségeként a Bp. melletti Nagykovácsiban élt.

Verseit és elbeszéléseit a Tűz kezdte közölni, később pedig a PMH, a Magyar Minerva, a Magyar Írás és az erdélyi Pásztortűz. A 20-as években lírai verseket is írt, de igazi sikert a szépprózájával ért el. Csendes mederben c. kötete rövid elbeszéléseket tartalmaz, amelyekben a lélekrajz, az érzelmek ábrázolása uralkodik. Az életképszerű elbeszélések a szegény emberek életét és a női lélek világát mutatják be. A két témakör szociális téren kapcsolódik egybe J. cselekményben szegény epikájában. Nagyobb terjedelmű szépprózai művei jórészt erotikus témájúak. A nőben mindenekelőtt a kacérkodó, csábító hajlamot látja, a férfiban pedig a könnyelmű, a nő érzelmi világát meg nem értő típust. Az erotika-szexualitás némely művében szinte öncélúvá válik (Tolvajok a szentélyben). A 20-as évek második felétől kezdve számos, részleteiben is jól kidolgozott elbeszélése jelenik meg (Juhászhistória, Káin, Virágzó cseresznyék, Krisztina uszálya). Sikerültek a társadalmon kívül álló embertípusokat bemutató novellái is. Epikája egészében egyenetlen színvonalú, de néhány szociális témájú, ill. a női lélek bonyolultságát ábrázoló elbeszélése kiemelkedik írásai közül. 1945 után nem publikált.

Művek: Csendes mederben, elb., Ungvár 1925; Virágzó cseresznyék, elb., Kassa 1928; Ispilángi rózsa, r., 1928; Tolvajok a szentélyben, r., MM 1932; Ítéletidő, r. (Gömöri Jenő Tamással), Bp. 1936.

Irodalom: Gömöri Jenő: Egy szlovenszkói új magyar írónő, Tűz 1922/1; Fábry Zoltán: Nőíró Szlovenszkón, K 1926/5. = ÖÍ 2.; Egri Viktor: Virágzó cseresznyék, Képes Hét 1929/15; Vájlok Sándor: N. J. O., Új Élet 1935, 103–107.; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968.

Cs. S.