* Szepesolaszi, 1863. február 16. – † Budapest, 1943. július 6. /  entomológus

Lőcsén végezte a gimnáziumot. Sárospatakon és Budapesten jogi, a budapesti egyetemen természetrajzi tanulmányokat folytatott. Egy ideig nevelősködött és ezalatt egyre jobban a zoológiával kezdett el foglalkozni. Ebben szerepe volt Chyzer Kornélnak (Bártfa) és Horváth Gézának (Csécs) is, aki mellé 1890-ben asszisztensként került a Rovartani Állomásra. Ennek 1895-ben ideiglenes igazgatója, 1896-tól haláláig igazgatója volt. Elsősorban a mezőgazdasági rovartan állt érdeklődése előterében, szinte valamennyi jelentős rovarkártevővel foglalkozott. Ő szervezte meg Magyarországon a mezőgazdasági (szántóföldi és kertészeti) kártevő rovarok elleni korszerű védekezést. 1904-ben a marokkói sáska ellen lóvontatású sáskairtó gépet szerkesztett.

Főbb művei:
A gabonazsizsik, 1892;
A szőlő betegségei és ellenségei, 1895;
A répabogár és a védekezés ellene, 1902;
A gyümölcsfák s a szőlő kártevő rovarai, 1902;
Útmutatás a komlót pusztító állatok irtására, 1905;
A cukorrépa állati ellenségei, 1906;
A gyümölcskert védelme, 1913;
A mezei pockok ellen való védekezés, 1913;
A szőlőmolyok ellen való védekezés, 1913;
A patkány és bolha szerepe és módja a pestis terjesztésében és ennek megakadályozása, 1922.