* Udvard, 1880. június 19. – † Budapest, 1961. november 18. / gyógypedagógus

1904-től a siketek budapesti intézetének tanára, majd 1911–1942 között igazgatója volt. 1918–1925-ben a „Beszédhibák javítására szolgáló állami tanfolyam” vezetője is volt. 1940–1942-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója. 1930–1933 között szerkesztette a Siketnémák és Vakok Oktatásügye c. folyóiratot. Elsősorban a siketek és a hibás beszédűek nevelése és oktatása terén kifejtett munkássága jelentős.

Főbb művei:
A beszédhibák javításmódjának gyakorlati kézikönyve, 1909;
A dadogás és a pöszebeszéd gyógyítása, 1914;
A siketnémák élet-, lélek- és neveléstana, 1923;
A beszédhibák javítására
szolgáló állami tanfolyam 25 éves története, 1928;
A beszédhibák javításmódjának gyakorlati kézikönyve, 1928;
A magyar beszéd asszimilációs törvényei, 1936;
Fonetikai rendszerek, 1937.