* Stósz, 1840. november 26. – † Budapest, 1913. március 27. / jogi író

Gimnáziumi tanulmányait Rozsnyón és Kassán, a jogot a pesti egyetemen 1864-ben végezte el. Egy ideig Andrássy Manó gróf házában volt nevelő, majd a királyi kúriánál gyakornokoskodott. 1868-ben szerzett jogi doktori oklevelet és letette az ügyvédi vizsgát. Késmárkon volt ügyvéd, majd 1873-tól vidéken, 1881-től pedig Budapesten bírói szolgálatot teljesített: 1889-től ítélőtáblai, 1891-től kúriai bíróként az igazságügyi minisztériumban. A törvényelőkészítő osztályon dolgozott (telekkönyvi ügyek, végrehajtási törvény stb.). 1906-tól haláláig államtitkár. Kezdettől (1894) fogva részt vett a polgári törvénykönyv előkészítésének munkájában; Ő készítette a dologjogi részt a tervezet mindkét szövegezésében (1910 és 1913). 1906–1913 között vezette a törvénykönyvtervezet előkészítési munkálatait. A Fodor-féle Magyar magánjogban a telki terhekről, a zálogjogról és szolgalmakról szóló részeket dolgozta ki. A Ráth-féle jegyzetelt törvénytár egyik szerkesztője. A jogi szaklapokban számos cikke jelent meg a dologi jog, a telekkönyvi ügy, valamint a törvénykezés és a bírósági szervezet tárgyköréből.

Főbb művei: 
A végrehajtási törvény magyarázata, 1884;
Telekkönyvi reformok, 1886;
A magyar telekkönyvi rendtartás, 1887–1902.